A név választás

Kb. 1993 januárjában választottunk nevet is: az „Amaryllist” Anikó néni találta egy latin–magyar szótárban, és utólag kiderült, hogy telitalálat: nemcsak kedvelt virág, hanem kedvelt női név is volt a reneszánsz korában, számos dalnak, zeneműnek ez a neve. (Sőt, Gábor későbbi nagy meglepetése az Amaryllis nevű kontratánc volt.)

A kezdetek

Az Amaryllis régizene‑ és táncklub története gyakorlatilag egy Szabadságban megjelent hirdetéssel kezdődött 1992‑ben, Nagyhéten. A hirdetésben az állt, hogy antik tánctanfolyam indul, Kovács Gábor, szombathelyi előadó vezetésével. A tanfolyam egy előadással zárult, melyen Gábor röviden elmondta az egyes táncokról a tudnivalókat (mikor, hol, kik, milyen ruhában táncolták stb.), mi pedig „illusztráltuk” az elsajátított táncokkal. 
Az egyhetes tanfolyamon megtanult táncok adták a táncházak ötletét. Nem akartuk az ott megszerzett tudást veszni hagyni, arról nem is beszélve, hogy sokan nem tudtak magáról a tanfolyamról, akiket pedig érdekelt volna.
Táncházainkat 1992 novemberétől kéthetente tartottuk, a Német Demokrata Fórum nagytermében. (Rendszeresen hirdettük az újságban.) Ezek jó hangulatú összejövetelek voltak, annak ellenére, hogy még nem nagyon volt gyakorlatunk a táncok bemutatásában és a táncház vezetésében. Rendszerint korabeli, (elsősorban latin) énekeket is énekeltünk a szünetekben. 
1992 decemberében Mikulást is ünnepeltünk, volt éneklés és mandarin-osztogatás. Ekkor támadt Anikó néninek az az ötlete, hogy megünnepeljük a Mátyás király születésnapját. Szerencsés egybeesés, hogy éppen egy kerek évforduló következett: az 550.