Előadás a szabadegyetemen

Jakó Klára a reneszánsz kori török‑magyar levelezésről beszélt, Sebestyén Rita a bohóc szerepéről tartott előadást. Ezt követték a táncok. A felállás nagyjából azonos volt a Mátyás‑napival. Az előadott táncok a Pavane‑Gaillarde, Gathering Peascods, Branle Gay, Branle Double, Poitou voltak. Utána pedig táncházat tartottunk.

Az első Mátyás-nap

A születésnap megünneplése az interetnikusság + reneszánsz hangulat kettősség jegyében zajlott le, mely szerintünk természetszerűen következett az Amaryllis reneszánsz jellegéből. Ha reneszánsz és Kolozsvár, akkor Mátyás – ez volt a képletünk. A rendezvényre meghívtunk a város vezető értelmiségijeit, románokat, magyarokat és németeket.
Az ünnepély 1993. február 24‑én a Mátyás szülőházában zajlott le. Szerencsére a legtöbb meghívottunk eljött, s így egy színes, gazdag műsor állt össze (ld. műsorfüzet és plakát). Az Amaryllis is előadott néhány táncot. 
A felállás a következő volt:

Rendező: Sebestyén Rita

Zene: Majó Zoltán (furulya), Mordan Carla (hegedű), Sipos Zoltán (furulya), Szabó Sámuel (furulya), Rusu Lizuca (dob)

Tánc: Macalik Kunigunda – Fehér Árpád, Ambrus Katalin – Coroi László, Szatmári Ildikó – Laczi Levente, Szabó Anikó – László Bakk Áron, Szilágyi N. Zsuzsa – Galaczi Árpád, Tóth Mari – Krámli Judit.

Bohóc: András Lóránt

Ajtónállók: Zsoldos Alpár, Péntek Imre és még sokan mások

Saját bevallásunk szerint is hagyományteremtő szándék vezérelt, amikor megtartottuk az első Mátyás‑napot. Sok régi európai városban élnek ilyen hagyományok, van olyan hely, ahol egy‑egy ilyen alkalommal szinte az egész város beöltözik korabeli ruhákba, vásárt rendeznek stb. Kolozsvárott is megvannak az ehhez szükséges feltételek: reneszánsz múlt, régi épületek, még várrészlet is, itt született a „legendás Mátyás”. És ami szintén fontos: egyetemi város, tehát van egy olyan szélesebb réteg, amely fogékonnyá tehető e korszak iránt. Így okoskodtunk ...

A név választás

Kb. 1993 januárjában választottunk nevet is: az „Amaryllist” Anikó néni találta egy latin–magyar szótárban, és utólag kiderült, hogy telitalálat: nemcsak kedvelt virág, hanem kedvelt női név is volt a reneszánsz korában, számos dalnak, zeneműnek ez a neve. (Sőt, Gábor későbbi nagy meglepetése az Amaryllis nevű kontratánc volt.)

A kezdetek

Az Amaryllis régizene‑ és táncklub története gyakorlatilag egy Szabadságban megjelent hirdetéssel kezdődött 1992‑ben, Nagyhéten. A hirdetésben az állt, hogy antik tánctanfolyam indul, Kovács Gábor, szombathelyi előadó vezetésével. A tanfolyam egy előadással zárult, melyen Gábor röviden elmondta az egyes táncokról a tudnivalókat (mikor, hol, kik, milyen ruhában táncolták stb.), mi pedig „illusztráltuk” az elsajátított táncokkal. 
Az egyhetes tanfolyamon megtanult táncok adták a táncházak ötletét. Nem akartuk az ott megszerzett tudást veszni hagyni, arról nem is beszélve, hogy sokan nem tudtak magáról a tanfolyamról, akiket pedig érdekelt volna.
Táncházainkat 1992 novemberétől kéthetente tartottuk, a Német Demokrata Fórum nagytermében. (Rendszeresen hirdettük az újságban.) Ezek jó hangulatú összejövetelek voltak, annak ellenére, hogy még nem nagyon volt gyakorlatunk a táncok bemutatásában és a táncház vezetésében. Rendszerint korabeli, (elsősorban latin) énekeket is énekeltünk a szünetekben. 
1992 decemberében Mikulást is ünnepeltünk, volt éneklés és mandarin-osztogatás. Ekkor támadt Anikó néninek az az ötlete, hogy megünnepeljük a Mátyás király születésnapját. Szerencsés egybeesés, hogy éppen egy kerek évforduló következett: az 550.