II. kolozsvári Mátyás napok

Mivel úgy döntöttünk, hogy ez évben elhalasztjuk a Mátyás‑napokat májusra, de nem akartuk, hogy nyomtalanul múljon el születésnapja, egy táncház keretében ünnepeltük meg 551. születésnapját (ld. újság). A táncházat rövid műsorral kezdtük, melyben néhány új táncot mutattunk be, illetve Filip Ignác zenélt. Így került színre a Basse Danse mellett a Contrapasso Nuovo, Black Nag, és a Child’s Grove. Felléptek: Bethlendi Júlia, Laczi Levente, Macalik Kunigunda, Fehér Árpád, Szilágyi N. Zsuzsa, Galaczi Árpád, Tóth Mari, László Bakk Áron, Bálint Emese, Hunor, Geréd Erzsébet, Orendi István, Rusu Lizuca, Magyarosi Enikő. Zene: Filip Ignác, Takács András, Sipos Zoltán, Rusu Lizuca, Szabó Sámuel, Simion Emil, Brácsás Csaj. Az est – gyertyák miatt a szó szoros értelmében vett – fénypontja az óriási torta volt, melyet Tóth Mari, László Bakk Áron, Orendi István készített. 

Krónika - 1994 február

1994. február 2.

Próba: ettől a naptól kezdve a Báthori líceum tornatermében. Rostibolit és a Contrapassót kezdtük el próbálni, de félbe kellett hagynunk egy részeg társaság okozta incidens miatt.

1994. február 5.

A Klub próbája: bemelegítés, Contrapasso, Child’s Grove, Gathering Peascods, Rostiboli Gioioso, Branle de la Hay.

1994. február 16.

Próba: Rostiboli, Contrapasso, Black Nag, Gelosia, Bassa Pompilia. E két utóbbit csak megkezdtük rekonstruálni.

1994. február 19.

A Klub próbája. Bemelegítés, Contrapasso, Rostiboli, Leoncello.

1994. február 23.

Mindenki együtt próbált a Mátyás‑napra. Mivel a táncok nem mentek elég jól, megegyeztünk, hogy még egy próbát tartunk.

1994. február 24.

Újabb próbát tartottunk, módosítottuk a koreográfiát, ami nem segített a hangulaton. Megbeszéltük a műsort, gyakoroltuk a táncokat sorrendben is.

1994. február 26.

Aláírtunk egy megállapodást a Romániai Magyar Zenetársasággal, hogy mint a RMZT társult együttese az “Amaryllis – a RMZT Reneszánsz Klubja” nevet viseljük, és a RMZT jó hírét gyarapítjuk stb. Cserében a RMZT támogatja a tevékenységünket, mert ő már jogi személy, és rajta keresztül kérhetünk anyagi támogatást. Pénzt.

Orendi István és László Bakk Áron táncot tanított a vásárhelyi vendégeknek.

Krónika - 1994 január

január 12.

Próba: bemelegítő, nyújtógyakorlatok, stb. A doppió lépéseket gyakoroltuk egyenesen, körbe, csoportosan, egyénileg (s mindenki véleményt mondott). A táncok közül a Rostiboli Gioiosot és a Contrapassót próbáltuk.

január 14.

Táncház: Orendi István és Galaczi Árpád tartotta. Branle-ok (kivéve az Officiel). Helyszín: a Színház előcsarnoka.

január 19.

Próba: bemelegítő gyakorlatok, Contrapasso, Rostiboli, Black Nag, Gathering Peascods három része.

január 21.

Táncház: Macalik Kunigunda, Tóth Mari, Orendi István tartotta. Tanított táncok: Gathering Peascods, Amaryllis, Sallinger's Round.

január 26.

Próba. Bemelegítő, Rostiboli, Contrapasso (lépései és a forgás), Black Nag.

január 29.

A klub próbálta a Rostibolit és a Contrapassót.

január 31.

Vezetőségi gyűlés. Jelen volt: Anikó Néni, Macalik Kunigunda, Szabó Samu, Laczi Levente, Galaczi Árpád. Összeállították a Mátyás‑napra meghívandók listáját, megbeszélték a programot és a költségvetést.

Karácsonyi műsor

A mozgássérült gyermekeknek adtunk elő néhány táncot a karácsonyi műsor keretében, a 22‑es Általános iskola dísztermében. Fellépett: Bálint Emese – Fehér Árpád, Szatmári Ildikó – Laczi Levente, Szilágyi N. Zsuzsa – Galaczi Árpád; zene: Rusu Lizuca és Sipos Zoltán.

RENESZÁNSZ ÉS BAROKK NAPOK KOLOZSVÁRON

Ekkor szerveztük meg a Heltai Alapítvánnyal közösen fennállásunk második nagy rendezvényét, a “Reneszánsz és Barokk Napokat”, melyre meghívtuk az országban működő régizene együtteseket (ld. a mellékelt plakátot), valamint a román színészfőiskola hallgatóit, akik két commedia dell'arte jelenetet adtak elő. A rendezvény második napján mi is felléptünk, kisebb változtatásokkal a kisdisznódi műsort mutattuk be. A felállítás megegyezett az eredetivel, a zenészek csoportja bővült csak Dan Judit, Rusu Lizuca, Takács András és László Bakk Áron személyével.

Táncház

Az első táncházat egy rövid műsorral kezdtük, meghívtunk egy lantost, előadtuk a “szárhegyi” táncokat. A zenei részhez besegített Dan Judit és Dan Victor is.

IV. Erdélyi Diáktalálkozó

július 29–augusztus 5. Homoród
Homoródon szerveztünk reneszánsz táncháztalálkozót. Meghívtuk Kozics Andreát és Kovács Gábort, hogy újabb táncokat tanítsanak nekünk és az általunk meghívott együtteseknek. Részt vettek a tanfolyamon a Juvenalis együttes tagjai, a barótiak, Hanke Katalin Brassóból, Bukarestből Öllerer Ágnesék stb. Választásunk azért esett Homoródra, mert ott tartották egy héttel később a IV. Erdélyi Diáktalálkozót, melyre szintén meghívást kaptunk.
Elég mostoha körülmények között laktunk és étkeztünk, ráadásul a tevékenységünk is fordulóponthoz érkezett. Akik korábban Kisdisznódon voltak, egy jó hónapnyi intenzív munkát tudtak maguk mögött, és ez meglátszott a mozgáson. Voltak, akik minderről persze nem tehettek. És végül voltak, akik nem vették komolyan a dolgokat, egyszerűen csak nyaraltak, élve a lehetőséggel. Ez nem segített a hangulaton. Gábor hajlott arra, hogy kevesebb emberrel jobban lehetne dolgozni, a kritikát viszont – ahogy ez lenni szokott –, azok értették magukra, akikre nem vonatkozott.
Intrikák és hasmenések között azonban mégis megtanultunk néhány új táncot, mint a Contrapasso Nuovo, Leoncello, Bassa Pompilia, Rostiboli Gioioso, Amaryllis, Hyde Park.

augusztus 5–12. IV. ERDÉLYI DIÁKTALÁKOZÓ
Két táncházat is tartottunk. A szervezők megkértek, hogy állítsunk elő még egy “meglepetés‑műsort”, melyet a szárhegyi lovagteremben kellett előadnunk egy buszos kirándulás alkalmából. Itt fellépett a társaság másik része is, név szerint: Szabó Anikó, László Bakk Áron, Szabó Zelmira, Kovács József, Tóth Mari, Filip Ignác, Magyarosi Enikő, Forró Albert. Itt mutattuk be a Pavane-Gaillarde táncoknak egy újabb koreográfiáját, mely rendkívül mutatósnak bizonyult (Kovács G. és András L. dolgozta ki), valamint két új táncot, az Amaryllist (ez volt Gábor nagy meglepetése: senki sem gondolta, hogy ilyen nevű tánc is létezett) és a Hyde Parkot.
A diáktalálkozón való fellépésre augusztus 9‑én került sor, itt a kisdisznódi előadást mutattuk be. Nagy örömünkre éppen szünetelt a vízellátás a táborban, így az előadást egy emlékezetes patak-fürdőzés előzte meg. Az odatévedt helybéliek talán azóta is meg vannak győződve, hogy akkor egy orgia közepébe csöppentek ... Egyébként teljesen fölösleges volt a mosdás, mert az előadás a Klubban volt, egy nagyon alacsony, zsúfolt teremben, és az előadás végére gyakorlatilag megpárolódtunk. Sikeres volt az előadás, nem nagyon voltak bakik sem. 

IDRIART találkozó

július 17–22

Ekkor volt a kisdisznódi (Szeben megye) IDRIART‑találkozó, melyen tizenkét Amaryllis‑tag vett részt. A rendezvény tkp. több művészeti ágat ölelt fel, hogy milyen konkrét céllal, azt nehéz lett volna megállapítani: volt euritmia, színpadi gyakorlat, improvizált hangszer-bemutató. Ez a tevékenység leginkább a Waldorf-szemléletbe illeszkedett, kb. arról szólt, hogy mi mindent tud az ember kihozni magából, ha akar. Végül is beleillettünk, ha meggondoljuk, hogy egy hónappal azelőtt még sehol sem tartottunk. Ez már nagyobb szabású előadás volt, ugyanis ekkorra sikerült rekonstruálni minden addig tanult táncot, s így egy közel egyórás műsort mutathattunk be. Itt iktattuk be először – a monotonitás elkerülése végett – a közjátékokat, interlúdiumokat. Ezeknek az összeállításában nagy szerepe volt az akkor még színi növendék András Lórántnak, aki egyben a bohóc szerepét alakította. Nagy sikerünk volt. Ehhez hozzájárult a gyönyörű környezet: az üres, de nagyon jó állapotban levő vártemplom. Belül szép kövezet volt, és egy régi kőoltár középen. Csodálatos volt, hogy a termet gyertyákkal világítottuk ki, ezeket mi vittük be a bevonuláskor. Igazi reneszánsz hangulat volt, semmi idegen elem. A falakat odaillő jelmezekkel díszítettük ki, ezek pár órával korábban érkeztek meg egy bábszínház jóvoltából. 
A kisdisznódi előadást egy szebeni is követte, ottani fiatal vendéglátóinknak mutattunk be néhány táncot és két közjátékot, mert lekésték a korábbi előadást. Érdekességként említjük, hogy fokozatosan “nélkülözhetetlenekké” váltunk a találkozón, ez abban csúcsosodott ki, hogy a magyar népi táncegyüttesbe Ildi beugrott táncolni (NB. ő volt a legjobb...), Lóri pedig hegedülte a táncokat, mert a zene sem érkezett meg. Ennek köszönhettük Szebenben a svédasztalos fogadtatást. 

Rendező/ Bohóc: András Lóránt 

Zene: Krámli Judit (dob), Sipos Zoltán (furulya), Szabó Sámuel (furulya)  

Tánc: Szatmári Ildikó – Orendi István, Bethlendi Júlia – Laczi Levente, Macalik Kunigunda – Fehér Árpád, Szilágyi N. Zsuzsa – Galaczi Árpád.

Utcabuli

Részt vettünk a KMDSZ által rendezett utcabulin, a táncokat, nagyjából a szabad-egyetemieket a Mátyás‑ház előtt adtuk elő. Ekkor még nem voltak korabeli ruháink, hanem a fiúk parasztingben és – horribile dictu – farmerben voltak, a lányok pedig hosszú, bő ministráns‑ingben és szoknyában. Szörnyen lobogtunk, és kb. úgy nézhettünk ki, mint egy frissen földre szállt angyalsereg. Ekkor kérdezték meg tőlünk, hogy “Sunteţi formaţia Ciobănaşul?”. Láttuk, hogy még tudatlan a Nép...

A tánccsoport létrehozása

Mivel számos meghívást kaptunk, felmerült a tánccsoport létrehozásának gondolata. Annál is inkább, mert a meghívások között voltak olyanok is (mint pl. a segesvári), melyekre már egy bizonyos fokú minőség is kellett. Húsz ember kezdett el komolyabban dolgozni (Bethlendi Júlia, Laczi Levente; Macalik Kunigunda, Fehér Árpád; Szabó Anikó, László Bakk Áron; Tóth Mari, Filip Ignác; Szatmári Ildikó, Orendi István; Bálint Emese, Kovács József; Szabó Zelmira, Hunor; Magyarosi Enikő, Forró Albert; Krámli Judit, Török Zoltán; Szilágyi N. Zsuzsa, Galaczi Árpád.) Próbáinkat eleinte a Német Demokrata Fórumnál tartottuk, majd később a Magyar Állami Opera balett‑termében.

Előadás a szabadegyetemen

Jakó Klára a reneszánsz kori török‑magyar levelezésről beszélt, Sebestyén Rita a bohóc szerepéről tartott előadást. Ezt követték a táncok. A felállás nagyjából azonos volt a Mátyás‑napival. Az előadott táncok a Pavane‑Gaillarde, Gathering Peascods, Branle Gay, Branle Double, Poitou voltak. Utána pedig táncházat tartottunk.