Krónika - 1996 - A KÖZÉPKORI KULTÚRA NAPJAI SEGESVÁRON

1996. július 25–27. A KÖZÉPKORI KULTÚRA NAPJAI SEGESVÁRON

Ismét ott voltunk tehát Segesváron, immár harmadszor. Sajnos a rendezvény elkezdte magán hordani a monumentalitás jegyeit, melyek azonban nem a minőségben jelentkeztek, hanem a részeg tömeg méretében. A szervezés csak romlott az előző évekhez viszonyítva, az étkezésről nem is beszélve. Mindezeket előszámlálva úgy döntöttünk, hogy többet nem megyünk – legalábbis (és érzésem szerint itt a kibúvó) nem több napra –, hanem egy estére, és nem tartunk előadást (legfeljebb (!) egy egészen rövidet), hanem csak táncházat, és fellépti díjat kérünk.

Szóval a három nap mindegyikén szerepeltünk valamilyen formában: csütörtök este egy kisebb táncházat tartottunk, a Múzeum-téren, jól sikerült. A Musica Historica zenélt, Csubi mikrofonba mondta a lépéseket, és mi mutattuk a kör közepén. Az enyhén részeg tömeg nagyon receptív volt. Szünetben kiosztottuk az 50 kg almát, amit Anikó néni kért a szervezőktől, és amit legnagyobb meglepetésünkre meg is kaptunk mint speciális kelléket. Pillanatok alatt elfogyott – kosarastul.

Pénteken este volt az előadás, amit majdnem elmosott az eső. A színpad persze vizes volt, és rettenetesen csúszott. Az előadás vesztét azonban inkább az okozta, hogy Endréék nem fértek föl a színpadra, és nem láthatták pontosan, hogy mikor kell kezdeni a zenéket. Emiatt voltak holtpontok az előadásban. Egyébként sem nagyon fogta a közönség, oda inkább vadabb branle‑ok és kontratáncok kellettek volna.

Szombat éjjel volt a második, hatalmas táncház, egy egész térnyi embernek kellett táncot tanítani. Ugyanolyan felállásban tartottuk meg, a Musica Historica fantasztikus volt, még mi is szinte hipnotikusan táncoltunk kb. félórás branle‑okat. Az elején elég nehezen indult be a táncház, mert a szervezők nem jelentették be, hogy mi lesz, csak félretaszigálták az embereket középről, és beállítottak oda bennünket. Persze az ismét meglehetősen illuminált tömeg nem értette, hogy mit keresünk mi ott, és enyhén szólva lincshangulat keletkezett. Kaptunk néhány kompetens megjegyzést, és ettől persze rögtön elmúlt a maradék táncház‑tarthatnékunk is. De végül jól sült el, fél háromkor abbahagytuk, mert ment a vonatunk. De nem volt gond, mert a szervezők felvették a zenét és a Csubi szövegét, és arra táncoltak tovább még egy óra múlva is, amikor az állomásra indultunk. (Lehet, hogy még most is ott táncolnak ...)

Mindenesetre már azért megérte ott lenni, mert megismertük a Musica Historicát, akiket feltétlenül meg fogunk hívni Kolozsvárra.

Krónika - 1996 május-július

1996. május 21.

Próba az Apáczaiban. Ismét a Monteverdit tanultuk, végre ott volt mindenki, először állt össze, úgy, hogy mindenki oda érkezett ahova szeretett-, illetve kellett volna.

Utána próbáltunk egyéb táncokat is, mint Contrapasso, Leoncello, Bassa Pompilia, Lucretia.

Ezt egy kétórás intenzív népitánc próba követte.

Hazatámolyogtunk.

1996. június 8. Nagyenyed

Reggel találkoztunk a német fórumnál, mert jött Gábor, és vele még próbálni akartunk elutazás előtt. Ez össze is jött, először elpróbáltuk a délután eltáncolandó táncokat, utána a Monteverdit. Gábor nagyjából meg volt elégedve vele, azt mondta, hogy magabiztosabbá vált a mozgás, néha látszik, mi a koreográfia.

Délben utaztunk Enyedre, ahol ebéddel vártak. Ebéd közben megérkeztek a károlyiak is, és előadás előtt még összepróbáltuk a műsort.

Az előadás egészében véve jól sikerült. Először az enyedi diákok táncoltak körtáncokat, akiket Áron tanított.

Utána jött a közös műsor a károlyiakkal, Anikó néni konferált. A táncokhoz nem volt éppen ideális a terep, de azért nem voltak nagy bakik. A vártemplom udvarán voltunk, jó környezet a táncokhoz. A táncház után vacsoráztunk, és megnéztük az iskolát (a Bethlen Gábor Kollégiumot). Az enyedi bor változatlanul jó volt, ettől kissé euforikus hangulatban jöttünk haza.

A műsor táncai: Rostiboli Gioioso (Julika, Tomi), Bassa Pompilia (Zsuzsa, Csubi), Lucretia Favorita (Anikó, Pistike), Leoncello (Zsuzsa, Csubi, Árpi), Gaillarde (Pistike, Csubi, Árpi, Tomi), El Burato (l. Gaillarde), Basse Danse (tutti).

1996. június 9. Próba a NDF‑nál

Gábor megtanította a Monteverdi maradék részét. Néhányszor eltáncoltuk elejétől végig, és megállapítottuk, hogy sok víz lefolyik még a Szamoson, amíg megtanuljuk.

1996 - Dévai Reneszánsz Napok

1996. május 18–19. Dévai Reneszánsz Napok

Déván meglehetősen jó volt. A ferences kolostorban szálltunk meg, ott is étkeztünk. Mint kiderült, ez egy növekvő ifjúsági központ is egyben, Csaba atya (Böjthe Cs.) vezetése alatt. Néhány lelkes tanárral iskolát is működtetnek; laknak a kolostorban szórványvidéki gyermekek is, akik csak így tanulhatnak magyarul.

Krónika - reneszánsz vásár

1996. április 29.

Reneszánsz vásárt tartottunk a CMP multikulturális fesztiválján a Farkas utcában (a templom előtt). Zenélgettünk, táncolgattunk, elég kicsiny közönséggel. (Anikó, Puszti, Bakk Márti, Áron, Árpi, Zsuzsa, Csubi)

A fotót Mezei Botond készítette, akit akkor még nem ismertem.
Később lett a furulyatanítványom s egyik órán került elő a fénykép amit aztán nekem ajándékozott.

Krónika - 1996 március-május

1996. március 3.

Fogadáson vettünk részt a Corvineum Alapítványnál, énekeltünk még egyet. Anikó néni általános elismerésben részesült, és ezt rosszul tűrte. Aztán elmentünk sétálni, majd a Music Pub‑ba, ahova – ezennel írásba adjuk –, többet nem megyünk – legalábbis pizzát enni ...

1996. március 6. Próba a NDF termében

Megnéztük a fényképeket, és próbáltuk a Monteverdit és néhány más táncot. Anikó néni elmondta benyomásait a műsorral kapcsolatban. Még mindig vannak apró hiányok, mint a jó mozgás, fesztelen kéztartás, a mimika és a ruhák. A többi jó.

1996. március 13. Próba a NDF termében

Ismét próbáltuk a Monteverdit, az Allegrezzát és a Bianco Fiore‑t, majd a Bassa Pompiliát és Rostibolit.

1996. március 20.

Elmaradt a próba az elutazások és egyéb gondok miatt.

1996. március 23.

Táncház a NDF termében.

1996. március 30. JULIKA+TOMI

Julika és Tomi esküvőjén vettünk részt néhány helyen: Kolozsváron a polgárin, Hunyadon az egyházin, majd Körösfőn, a Kurucz‑csárdában a lakodalomban. Néhányan elfoglaltak volt, és este hazastoppoltak, a többiek hajnalban trabiztak haza.

1996. április

Próbáltunk, tartásgyakorlatokat végeztünk, sajnos, elég ritkán voltunk elegen a Monteverdihez.

1996. május 1. Amarillisz–névnap (!!)

Szereztünk egy halom ruhát a színházból, ha kimossuk, és felújítjuk őket, talán meglesz a Monteverdi‑öltözék, mert vannak köztük egyforma szabásúak, különféle színekben – ahogy Gábor is elképzelte.

Megbeszéltük, hogy nagyon kellene menni Csíkszeredába, és inkább feliratkozunk. Ugyanakkor eligérkeztünk Enyedre és majd nyáron Segesvárra.

1996. május 6.

Próba az Apáczai egyik termében.

1996. május 9. KMDSZ‑szülinap

A KMDSZ‑szülinapon a nagykárolyi Collegium együttes zenélt, ők játszották a mi táncainkat is. Egy didaktikusabb műsort állítottunk össze: kronologikus sorrendben táncoltunk a ballóktól a kontratáncokig minden műfajból. Volt Rostiboli, Bassa Pompilia, Canario, Gaillarde (a fiúk adták elő, figurázással, úgy, mint egy legényest), Officiel, Grimstock, Borsószedő, Hyde Park.

Utána táncházat tartottunk.

1996. május 14.

Próbáltunk az Apáczai termében. Először a Monteverdit, majd a Dévára szánt műsort. Utána jött Both Jocó és Sallai Zsuzsa népi táncot tanítani. Gyímesit, moldvait tanultunk.

IV. Mátyás napok

1996. február 24. Farsangi álarcosbál – a IV. MÁTYÁS‑NAPOK KEZDETE

A NDF termében rendeztük meg a farsangi álarcosbált. Délelőtt kidíszítettük a termet. Délután a Waldorf ovisok előadták a műsorukat, és megették a tortát. Utána következett a farsangi táncház, mely előre kidolgozott forgatókönyv szerint működött. Voltak táncok, játékok, vetélkedők, némi étel és ital. A be nem öltözöttekből pedig ad hoc zsűri alakult, és díjazták a jelmezeket. A tavalyi hasonló táncházunkhoz képest ez nagy siker volt, sokan beöltöztek. Jók voltak a jelmezek: volt Cupido, Alternatívák, vándordiák, cigányasszony, Anakronizumus stb. A táncház előtt és közben a Chorea is fellépett. Utána megünnepeltük a Zsuzsa szülinapját.

Krónika - Eljött Szabó Attila

1996. február 18.

Nagyjából összeállt a műsor. Eljött Szabó Attila, az ő segítségével kidolgoztuk a táncokat összekötő történetet. Olyasmi lett, mint a szebeni előadás, csak sokkal szorosabb szerkezettel. A táncok végül a következőek voltak: Pavane (bevonulás), Leoncello, Canario, Le Bouffon, Bizzaria, Bassa Pompilia, Petit Riense.

Krónika - 1996 év eleje

1996. január 10‑én találkoztunk először. Elolvastuk és megbeszéltük a Gábor levelét, hogy mikor jöjjön stb., a Mátyás‑napokat, és a Multikulturális Fesztivált. Utána próbáltuk a szokásos táncokat (Allegrezza, Bianco Fiore), illetve Tomiék segédletével felelevenítettük a Lucretia Favoritát.

1996. január 13.

Elmentünk a Talitha Qumi koncertjére. Kaptak egy‑egy Siklódi-grafikát. Utána kocsmáztunk, és elmerengtünk az angliai úton, meg egy lehetséges hatalmas reneszánsz esküvőn pl. ökörsütéssel. Számba vettük, kit kellene vinni Angliába, vagyis felsoroltunk egy‑két busznyi rendes embert.

1996. január 17.

Próba a Német Fórum termében. (Allegrezza, Bianco Fiore, Lucretia)

1996. január 20.

Táncház a NDF nagytermében. Pistike is itt volt, felét ő tartotta, másik felét Áron. Tanítottunk Hay‑t, Amaryllist, Petit Riense‑t, Bizzariát és Charlotte‑ot.

1996. január 24.

Próba a NDF nagytermében. Egy órával hamarabb Fricit nyúztuk Branle‑okkal. A később érkezettek bemelegítés gyanánt szintén beálltak a Branle‑okba. Utána átismételtük a Rostibolit, Lucretiát, Bassa Pompiliát, Bianco Fioret, Allegrezzát. Majd – hiányában ugyan – megünnepeltük a Tomi szülinapját.

1996. jan. 25.

Megérkezett Gábor.

1996. jan. 26–29.

Intenzív foglalkozás Gáborral. Csiszoltunk a Bianco Fiore‑n és Allegrezzán, megtanultuk a Monteverdi‑darab (Tirsi e Clori) kétharmadát. Eddig a legnehezebb tánc, de nagyon szép. Öt párra írta Gábor, minden pár más szólamot táncol.

1996. február 4.

Próba a NDF termében. A Monteverdit próbáltuk.

1996. február 8.

Próba a NDF termében. Elég kevesen voltunk. Úgy döntöttünk, mégis fellépünk a Mátyás‑napon. Erre az alkalomra továbblépünk, nyújtunk valamit a passzív tudásunkból, melyet – többek között – a Lucretia, Bassa Pompilia, Leoncello képez.

1996. február 15.

Próbáltunk, ezúttal a Mátyás‑napi műsort.

Romkert

1995. május vége – június vége

Keddenként össze lehetett gyűlni a Farkas utcai templom kertjében. Előbb a zeneóvodások jöttek 5‑től, 7‑től a nagyok. Aki akart, furulyázhatott, táncolhatott stb.

Krónika - 1995

1995. január

Január 14‑én találkoztunk először ebben az évben, és megbeszéltünk néhány fontosabb kérdést, mint pl. a Mátyás‑napokat, Balassi‑napokat, valamint a francia “trubadúrok” márciusra várható látogatását. Elolvastuk a beérkezett leveleket és üdvözlőket, és az elküldött levelek, faxok másolatát. Elégedetten vettük tudomásul, hogy gondolnak még néha‑néha ránk ...

1995. január 19.

Próbáltunk a színház épületében.

1995. január 21.

Táncházat tartottunk a szokásos helyen. A Múzeum terme elkezdett úgy beleivódni a köztudatba, mint az “Amaryllis terme” – egyre gyakrabban látni így elnevezve tőlünk teljesen független hivatalos plakátokon.

1995. február 18.

Farsangi táncházat tartottunk, úgy hirdettük meg, mint álarcos bált. Vakáció lévén nagyon kevesen voltak, ezért nem vált olyanná a hangulat, hogy a részvevők feltegyék a maszkjaikat. Így csak mi voltunk beöltözve a szokásos reneszánsz ruháinkba. De azért jól éreztük magunkat. A szünetben a Talitha Qumi énekelt.

1995. február 20‑tól 24-ig naponta próbáltunk (Csortán Márton irányításával) a Balassi‑műsorra. Igyekeztük minél jobban begyakorolni a táncokat, össze kellett állítani a “gyűrűs” táncot is – egy Balassi‑énekre kellett “mozogni”.

Kiderült, hogy énekelni is kell majd, minden alkalommal a közös énekeket is tanultuk.

1995. február 24 – március 4. A RENESZÁNSZ MŰVELTSÉG NAPJAI – III. DIES MATHIAE CORVINI

Az idei rendezvény az előzőekhez viszonyítva nagyon jól sikerült, és ez több dolognak is köszönhető. Először is minden meghívottunk időben megérkezett és komolyan vette az előadását. Másodszor mert színesebbre sikerült a műsor: volt tudományos előadás, jó minőségű régizene, kiállítás, mesemondás, táncház, táncműsor.

Február 24‑én volt az ünnepélyes megnyitó a Gy. Szabó Béla Galériában, a Kákonyi Csilla festészeti kiállítás megnyitóján belül. Délután zenés áhítat volt a Szent Mihály templomban, dr. Barta Tibor orgonaművész, a Báthori kórusának részvételével. Itt énekeltek Gáborék is, azelőtt egy nappal érkeztek. Este pedig a Bábszínház román tagozata tartott felnőtt előadást. A Csizmás Kandúrt adták elő, jól beleillett a korba, mert egyrészt a bábuk reneszánsz ruhát viseltek, másrészt pedig korabeli zene szólt benne.

Február 25‑én délután a Donációs Központ termében folytatódott az rendezvény. Pozsony Ferenc tartott előadást Mátyás király folklórbeli szerepéről. Ambrus Kati elénekelt egy Mátyás‑balladát. Ezután Jocóék táncoltak el néhány eredetibb csángó népi táncot kissé improvizatív (spontán) módon. Utána Berecz András mesélt néhány Mátyás (és nem Mátyás)‑történetet, műfajilag úgy lehetne meghatározni, hogy székely góbé stílusban. Ekkorra megérkezett a Musica Profana, csembalóstól, és elkezdhettük a táncházat. Soha nem volt még ennyire hangszeres táncházunk, Gáborék is beálltak satöbbi. A tortának is nagy sikere volt, két nap alatt összeérett, de meg nem romlott. Volt éneklés is, nagyon sokan voltak. Utána a “bennfentesek” (= Gáborék, Profánáék és Mi) buliztak még némi sör, előre gyártott szendvics és egymás társaságában – hajnali két óráig.

A többit lásd a műsorfüzetben.

Március 4. Balassi‑műsor

Azt hisszük, életünkben nem izgultunk még ennyire. Nota bene volt is miért. Az előadás előtt egy órával dobtuk össze a műsor végleges formáját. És közben nyomasztóan gyűlt a Nép a színházban. Néhány verset ki kellett venni. Nem tudtuk, mikor mi következik, az énekek sem mentek.

Ellenben legnagyobb meglepetésünkre jól sikerült az előadás, nem voltak durva bakik, mindenki iszonyúan koncentrált. Így az improvizatív jelleg mellett is akadtak élvezhető részek a műsorban. (A táncok mibenléte és sorrendje végett lásd a műsorfüzetet.) Végül is nagyon meghatóak lehettünk: ennyi “lelkes fiatal”... Sok pozitív visszajelzés érkezett. Arra gondoltunk, hogy jó lenne máshová is elvinni a műsort. (De aztán nem vittük.)

1995. március 7.

Összegyűltünk, és kiosztottuk a fellépti díjakat (5500 lej jutott mindenkinek.) Megbeszéltük, hogy mit adunk elő másnap a francia trubadúroknak, és elpróbáltuk.

1995. március 8.

Meghallgattuk a trubadúrokat, utána ajándékképpen eltáncoltunk nekik néhány francia táncot: Branle Charlotte, Branle de Champagne, Branle de la Guerre, Branle d’Officiel, Poitou, Écossé. Állítólag tetszett nekik. Utána részt vettünk a Francia Központ által rendezett fogadáson, és egy kicsit megismerkedtünk velük. Ígérték, hogy beszélnek rólunk egy ottani, elsősorban táncokkal foglalkozó, kelet‑európaiakra specializálódott központnak, hátha meghívnának.

1995. március 14.

Összegyűltünk Anikó néninél, és megbeszéltük a Balassi‑műsort, valamint azt, hogy ki és mikor megy Barótra, az ottani régizene fesztiválra. A barótiak ugyanis felkértek bennünket, hogy néhányan menjünk el táncot tanítani három este a táncházban.

Megbeszéltük, hogy mikor tartjuk a következő próbát, és hogy milyen stílusban igyekszünk ezentúl dolgozni. Szeretnénk énekelni is a próbákon, mert esélyünk van rá, hogy elviselhető kis kórussá is váljunk.

1995. március 22–25. Barót

Néhányan (Mari, Pistike, Kuni, Árpi, Áron, Anikó) eleget tettek a meghívásnak, és elmentek Barótra. Táncházakat tartottak, és összeállítottak egy kazettát a táncokról. Nagyon elégedetten tértek haza. (Megjegyzendő, hogy ezután napokig nem kívántak semmi alkoholost...)

1995. március 30.

Megbeszéltünk néhány fontosabb ügyet, többek között a Szent György‑napokat (ki megy, milyen típusú előadás legyen stb.). Úgy döntöttünk, hogy a táncház előtt tartunk egy bemutatót.

Éneket tanultunk, a Greensleeves‑t, mert táncházban akarjuk tanítani. Bemelegítettünk, tartásgyakorlatokat végeztünk és megtanultuk a Leoncellót.

1995. április 1.

Táncházat tartottunk.

1995. április 6.

Összegyűltünk a Bábszínháznál és megbeszéltük a megveendő ház ügyét és azt, hogy milyen formában támogattassuk magunkat az elkövetkezőkben.

Elpróbáltuk újra a Leoncellót és a Sellenger’s Roundot.

1995. április 8.

Táncházat tartottunk. Utána Lupescu Radu tartott vetítéses előadást Vajdahunyad váráról.

Megbeszéltük, hogy mit fogunk táncolni Szentgyörgyön.

1995. április 13.

Nem volt ott mindenki a szentgyörgyi műsorhoz, ezért Anellót és Bassa Pompiliát táncoltunk.

1995. április 20.

Próbáltuk a szentgyörgyi műsort a bábszínházasokkal, mert ezúttal ők zenéltek nekünk. Úgy döntöttünk, hogy a trónos koncepciót ismételjük meg (az elején bevonul az udvar, a király stb.) és a műsor közepén a Puck bábszínház tagjai előadják a Salamon és Markalf‑ot.

1995. április 22. Sepsiszentgyörgy

Egy meglehetősen fárasztó, átszállásos éjszakai út után értünk reggel ötre Szentgyörgyre. Szerencsére elég gyorsan elszállásoltak, és alhattunk néhány órát. Reggeli után még egyszer összepróbáltuk a műsort, és indultunk az előadásra. A központban a téren volt felállítva a színpad, itt léptünk fel. A sok zavaró körülmény ellenére is sikeresnek mondható az előadás. Az egyik ilyen tényező a mikrofonba süvítő erős szél volt, ami épp akkor támadt fel, és a műsor végére már el is állt. Következésképpen mindvégig vidáman lobogtak a ruháink, a kották azonban csodával határos módon a helyükön maradtak. A színpad deszkái is gondot okoztak, mert nem voltak egyenletesen odaszegezve, és helyenként besüppedtek, ezért többször is megbotlottunk, ami szintén nem használt az előadásnak. A zenével is bajok voltak, az Écosse-t abba kellett hagyni, mert végképp “elment”. Az előadást sokak szerint az mentette meg, hogy bármi történt, csak a jókedvünket fokozta. (Magyarán: végignevettük a műsort).

A műsor a következő volt: Pavane–Gaillarde, Plébános búcsúja, Bizzaria, Ördög kiherélése, Petit Riense, új Allemande, Borsószedő, majd a második felében Branle Charlotte, Champagne, de Bourgogne, d’Écosse, de la Guerre, de l’Officiel és Poitou. Három pár volt: Ildi – Zelmi, Kuni – Árpi, Zsuzsa – Áron. A zenészekhez beállt Mari és Bakk Márti.

Este megtartottuk a ránk eső táncház-részt a Sugás vendéglő udvarán. Sokat segített, hogy volt mikrofon és hogy szabad levegőn volt. A Mosónőt, a Bourgogne‑t, a Poitou‑t, és a Petit Riense‑t tanítottuk meg. Rájöttünk, hogy a rossz zene sokkal nagyobb baj a táncházban, mint az előadáson, mert mi még csak korrigáljuk valahogy, de az, aki akkor tanulja, végképp összekavarodik.

Utána vacsoráztunk, és mire befejeztük, már kezdődött is a Tilinka táncháza, moldvai csángó táncokkal. Felfedeztük, hogy nem vagyunk fáradtak, és ezt is végigtáncoltuk. Tilinkáék után jött a hagyományos népi táncház, ezt már kevesen győzték közülünk. Ismét kaptunk fellépti díjat. Másnap délben jöttünk vissza.

1995. április 27. CMP Multikulturális fesztivál

Előadás a CMP multikulturális fesztiválján. A táncok előtt Áron bemondta, hogy mi következik, minden műfajból választottunk. Volt Pavane–Gaillarde, Allemande, Branle Charlotte, Branle de Bourgogne, The Parson’s Farewell, Bizzaria d’Amore, Petit Riense, Childgrove, Borsószedő. Négy pár adta elő: Kuni‑Árpi, Ildi‑Pistike, Anikó–Zelma, Zsuzsa–Csubi. A zenét Náci, Mari, Puszti és Áron szolgáltatta. Essig J. felvette a műsort és Esther Press német és angol szövegét az együttesről, ebből lesz majd egy reklámkazettánk. Utána rövid táncház volt és valamivel hosszabb kocsmázás...

1995. május 4.

Nagyon kevesen voltunk a próbán, és úgy döntöttünk, hogy június végéig nem találkozunk, mert ilyen kis létszámmal nem érdemes, és nincs is időnk.

Néhányan még megnéztük a Balassi‑kazettát. Anikó néni Essig Józseffel összeállított egy reklámkazettát.

1995. május 12. KMDSZ‑szülinapi táncház

Ezt még annak idején megígértük a KMDSZ‑nek, ennek fejében fénymásolhattunk náluk kedvezményesen. Egy darabig.

1995. július 19. és 20.

Próbáltunk a segesvári Középkor‑fesztiválra. A régi szebeni műsort újítottuk fel 3 párral. Bagada segítségével hangeffektusokkal egészítettük ki a közjátékokat.

1995. július 21‑23. SEGESVÁRI KÖZÉPKOR‑FESZTIVÁL – FESTIVALUL DE ARTA MEDIEVALA PENTRU TINERET

21‑én este 10‑kor léptünk fel (csúcsidőben), a helyszín majdnem azonos volt a tavalyival. Nagy lelkesedéssel fogadtak, kissé (rock)koncert‑hangulat volt, ezért a zenét néha nem hallottuk. A visszajelzések kivétel nélkül pozitívak voltak.

A felállás a következőképpen alakult:

Zene: Szabó Samu, Szabó Attila, László Bakk Attila, Pusztai Enikő, Szőcs Enikő.

Tánc: Julika‑Tomi, Zsuzsa–Csubi, Anikó‑Árpi.

Bohóc/rendező: Lóri

Táncház: Csubi, Attila, Puszti

Az előadás sikerét az is bizonyítja, hogy néhány lelkes rendező rávett arra, hogy táncházat is tartsunk. A közönség nagyon fogékony volt, nem kellett sokat magyarázni. Ekkora táncház‑igénnyel még nem találkoztunk, sajnáltuk, hogy nem volt több fény, jobb terep és hangosabb zene, de a hangulat így is nagyon jó volt. Az egyik bukaresti résztvevő szavaival élve: “a fost bestial!”. Másnap este a zárókarneválon sokan kérték, hogy tartsunk még egy táncházat. Zenénk akkorra már nem volt, és az egész társaságból csak ketten maradtunk (Zsuzsa, Csubi), ezért csak azt tehettük, hogy a téren szóló (a rendezők által középkorinak tekintett) zenére táncoltuk azt, aminek kijött a lépése. Mindent utánoztak, nem volt baj. Arra gondolunk, hogy jövőre érdemes volna egy jobb minőségű kazettát vinni (mert a mikrofonos élőzenés megoldás sok kockázatot rejt).

A táncházak terén ezen a nyáron rekordot állítottunk: majdnem ugyanekkor még két másik helyen is volt táncház: Gyergyóban Mari és Náci tartott táncházat, Homoródon, a diáktáborban pedig Pistike és Samu.

1995. július 29–augusztus 7. Szentendre

Nagyon jól sikerült hetet töltöttünk Szentendrén. Pedig elég bizonytalanul indult. Mindössze azért, mert kiderült, hogy Gábornak nagyon zsúfolt a programja, illetve, hogy mi nem vagyunk “igazi” résztvevői a Kecskésék rendezvényének. De végül minden kialakult, bekapcsolódtunk Gábor tánckurzusába, megtanultunk három új táncot: La Volta, Allegrezza d’Amore, Bianco Fiore, illetve csiszoltuk a régieket. Hálából a gálaműsoron bemutattunk egy Branle‑műsort a nehezebbekből a Kecskés együttes ruháiban.

Egyébként nagyon jó szállásunk és kajánk volt egy ifjúsági központ üdülőjében. A hét fáradalmait inkább az éjszakába nyúló pingpong-mérkőzések, bajnokságok képezték. A gondnokkal nagyon jól összebarátkoztunk, hívott, hogy menjünk télen is.

1995. augusztus 25. Illyefalva

Angol nyelvtáboron belül tartottunk reneszánsz estet (Zsuzsa, Csubi), erre beöltöztünk ruhákba, mint Anglia királya és királynője (VIII. Henrik és valamelyik felesége). A gyermekeknek is be kellett öltözni: a meglevő ruháikat úgy alakítani, kombinálni, hogy a hangulatot idézze. Megtanítottuk a Plébánost, a Pavane‑t. A táncháznak akkora sikere volt, hogy két nap múlva meg kellett ismételnünk (a nagyobb gyermekekkel, kérésükre). Ekkor tanítottunk még Allemande‑ot, Bourgogne‑t. Elénekeltük és lefordítottuk a Pastime‑ot is.

1995. augusztus 31. Szováta

Szovátán a magyartanároknak rendezett továbbképzőn vettünk részt, mint a reneszánsz nap illusztrációi. Nem volt keretük arra, hogy négynél több embert fogadjanak, a végén csak hárman voltunk: Zsuzsa, Pistike, Csubi. Most táncoltunk először kazetofon által szolgáltatott zenére. A műsor felépítése a következő volt: először az Amaryllis névről beszéltünk, aztán a ruháinkról, majd általában a táncokról. Ezen kívül az egyes táncok előtt is elmondtuk róluk a fontosabb dolgokat (ki kinek dedikálja, milyen szonettet ír hozzá stb.), hogy mire figyeljenek, miközben nézik. Mivel csak hárman voltunk, egypáras táncokból kellett összeállítani az előadást, úgy, hogy közben az urakat váltogattuk. Először Csubi táncolt Bassa Pompiliát és Canariót, majd Pistike Lucretiát és So ben‑t. Ezután – mivel nem dőlt el a “viadal” – Leoncellót táncoltunk. Nagy sikere volt ennek a táncnak, mindenki érezte, milyen sok játék van benne. Az olasz táncok után áttértünk a franciákra, táncoltunk Allemande‑ot, Pavane–Gaillarde‑ot és La Voltát. A Lovas Branle‑lal mentünk át táncházba, mondván, hogy a most bemutatandó táncokhoz segítséget kérünk. Megtanítottuk a Chevaux‑t, Double‑t, Simple‑t, Gay‑t, Bourgogne‑t, Poitou‑t, Mosónőt, Petit Riense‑t, Plébánost. A szünetben elénekeltük a Greensleeves‑t, Da pacem‑et és – tekintettel a rendezvényre –, néhány Balassi‑dalt, virágéneket és kocsmadalt. Nagyon szép este volt, élmény volt a nagy érdeklődés, fegyelem, barátság a résztvevők részéről. Másnap is rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk olyan emberek részéről, akik szájából a dicséret nem üres szó.

1995. szeptember 19.

Néhányan összegyűltünk, és megbeszéltük, hogy tudunk‑e menni Nagyszakácsiba, az egyhónapos reneszánsz fesztiválra. Abban egyeztünk meg, hogy a meghívást mindenképpen elfogadjuk, és a Choreával együtt lefedjük azt az időszakot.

1995. szeptember vége

Anikó néni, Csubi, Áron, Náci táncházat tartottak a Waldorf‑os óvónéniknek, és nagy sikerük volt, kaptak érte némi “stexet” is ...

1995. október közepétől

Pistike elment katonának.

Beindultak a táncházaink, sok új résztevővel. Kiderült, hogy a termünket a Donációs Központban francia könyvtárrá alakítják, ezért még gyorsan tartottunk három táncházat.

Elkezdtük a próbákat is, elsősorban a nyáron tanult táncokat nyúztuk. Az Allegrezza bizonyult az eddigi legcikisebb táncnak, másfél hónap után sem nagyon tudjuk hibátlanul eljárni. Ehhez képest a Bianco Fiore a maga komplex, fiúkat sújtó dobogásaival felüdülés volt. Még egy kontratáncot is kibogoztunk, a Grimstock‑ot.

1995. november 26.

Kobzos Kis Tamásnak volt nagyon szép koncertje a Kétágú templomban. Utána táncházat tartottunk a Teológia konviktusában. Ezt a termet még egyszer megkaptuk a hónap folyamán. Akkor Ambrus Katiékat is elhívtuk, hogy tanítsanak néhány hasonló csángó táncot, és felváltva táncoltunk reneszánsz és csángó táncokat. Ez volt tehát az első alternatív táncház. Nagy sikerük volt a csángó táncoknak, ezért elhatároztuk, hogy máskor is rendezünk közös táncházat.

1995. december

Még tartottunk néhány próbát, az év utolsó próbája különösen jól sikerült, alig tudtuk abbahagyni.

Családi események:

1995. december 21.

Megszületett Mariék kicsi Nácija.

1995. december 30.

Julika és Tomi eljegyezkedtek.

Krónika - 1994 év vége

1994. október

Elkezdtük a próbákat, igyekeztünk átismételni a táncokat. Sajnos, sok volt a hiányzás, még ha esetenként “igazolt” is. Megegyeztünk, hogy elosztjuk az egypáras táncokat, hogy ki‑ki gyakorolhassa. Október 27‑én megszületett (remélhetőleg helyes) közös döntés alapján a szereposztás.

Közben beindult a táncház is, ezúttal a Donációs Központ nagytermében, melyet rendszeresen megkapunk az igazgatónő engedélyével. Ez a tér valamivel nagyobb is, mint a színház előcsarnoka, és sokkal barátságosabb, vannak székek. Örömmel tapasztalhattuk, hogy a táncház nem vesztett népszerűségéből, a sok régi táncházas mellett voltak újak is. A zene is javult, jöttek új furulyások, Náci és Mari is beállt fújni.

1994. november

Próbáltunk és táncházakat tartottunk. Kiderült, hogy a decemberre tervezett Balassi‑napok pénzhiány és betegség miatt március elejére tolódtak, így megkönnyebbülten vettük tudomásul (minő tévedés volt ...!), hogy talán lesz egy olyan előadásunk, amelyikre sikerül fel is készülni. Ez az eddigieknél komolyabb lesz a sok új, nehezebb tánc miatt.

1994. december

December 10‑én megtartottuk az “évad” első előadását, a műépítészek gólyabálján léptünk fel egy rövid műsorral. A táncok a Pavane–Gaillarde, Gathering Peascods, Branle de la Guerre, Branle de l’Officiel, új Allemande, Poitou voltak. A zenészek: Náci, Mari, Lizuka, Átyó, Puszti, Szőcs Enikő, a táncosok: Julika, Tomi, Anikó, Zelma, Bügyüsz, Árpi, Zsuzsa, Csubi.

Ennek köszönhetően a következő táncházakba több román egyetemista is jött, akiknek nagyon örültünk. Igyekeztünk érthetően beszélni románul, jó volna, ha többen is jönnének.

Jobb a hangulat a táncházban, mióta ismét énekelünk, ezt rendszerint Náci vezeti – profi módon. A Kájoni-kódexből származó cigánydalt és Teremtett állatokat, a Pastime‑ot, Dona nobist szoktuk énekelni. Megmaradt a szünetben körbekínált alma szokása is.

A december 11‑iki alkalommal rendeztünk egy kis Mikulást, a Talitha Qumi két énekese (akik különben mindig jönnek...) beöltözött Mikulásnak, illetve ördögnek, énekeltek nekünk, s közben sült tököt (döblecet) kínáltunk körbe. Jól sikerült.

Az idei utolsó táncházat december 17‑én tartottuk, a következőt január 14‑re hirdettük. Addig mi sem nagyon fogunk találkozni ...