V. Mátyás-napok

1997. február 21–28. V. DIES MATHIAE CORVINI

A Mátyás‑napok megnyitója 21‑én volt 12 órakor a Mátyás‑házban. Nagyon örültünk, hogy ismét ott lehetettünk, mint öt évvel ezelőtt. Egybekapcsoltuk a képzőművészetis diákok kiállításának megnyitójával. Sokan eljöttek. Smaranda Enache, Visky András és Wilfried Schreiber mondott ünnepi beszédet. Majó Zoltán, Zsizsmann Évi, Munteanu Gabi, Haţeganu Rodica zenélt. Két tánc volt: a Leoncello (Anikó, Zsuzsa, Csubi) és Bizzaria (Fricivel).

Délután pedig ruhás próbát tartottunk. Megelégedéssel nyugtáztuk, hogy egy‑két hiányzó elem kivételével mindenkinek elkészült a ruhája, és hogy nem is néz ki rosszul. A próba közepén megérkeztek Gáborék is, és végre összepróbálhattuk élő (illetve az utazás miatt félholt) zenével. Némi egyezkedéssel egymáshoz igazítottuk a ritmust, és kölcsönösen elégedettek voltunk egymással.

1997. február 22.

Délelőtt még egyszer összepróbáltuk a Monteverdit, ezúttal frissebben. Délután pedig a helyszínen is próbáltunk, azaz a Dima stúdiótermében. A színpad éppen akkora volt, amekkorának lennie kellett: mindhárom együttes elfért rajta. Közben megérkeztek Profanaék is, fáradtak voltak és idegesek, mert a furulyásuk influenza miatt az utolsó pillanatban lemondta a turnét. Majó Zoltán kértük fel, aki szerencsére készséggel be is ugrott.

Végül is – bár pl. a Vagabondiból is ketten alig tudtak énekelni a hűlés miatt – jól sikerült a koncert. Teltház volt, és a végén vastapsot kaptak. A táncot kétszer kellett eltáncolnunk. Alig hibáztunk, és akik látták, azt mondták, hogy jól mutatott, egyszerre volt, méghozzá ritmusra.

Krónika - 1997 január-február

1997. január 10.

Monteverdi‑próba a NDF‑nál. Majdnem mindenki ott volt, sikerült összeállítani a táncot, nagyjából mindenki megtanulta a szerepét.

Krónika - 1996 augusztus-december

1996. augusztus 6. Táncház külföldieknek

Ez a táncház is nagyon jól sikerült, ezúttal a csíkszeredaiak zenéltek. Nem voltak túl sokan, éppen kényelmesen elfértünk a NDF‑nál. Hatan mutattuk be a táncokat (Anikó, Julika, Zsuzsa, Árpi, Tomi és Csubi). A táncházat Csubi tartotta angolul. Az egyszerűbb branle‑okat tanítottuk meg és a Pavane‑t. Nagyon elégedettek voltak, és persze mi is, mert kaptunk fellépti díjat (20000).

1996. augusztus 10. Miklósvár, Kálnoky-kastély – Kárpát-medencei Magyar Ifjúsági Szervezetek Kapcsolatteremtő Tábora (vagy valami hasonló neve volt ...)

Itt csak táncházat kellett tartani a tábor résztvevőinek. Szombaton délben indultunk, délután már ott voltunk, este tartottuk a táncházat, meglehetősen furcsa felállásban. Tomi és Julika tanította a táncokat, a zene pedig így nézett ki: Csubi: szoprán, Anikó: alt, Zsuzsa: tenor, Árpi: dob (basszus, mert azt dobolta). Jól sikerült ez a táncház is, igaz, hogy előtte pénteken 4 órát gyakoroltuk a zenét, majd a vonaton egész úton másnap. Kicsi, de lelkes közönségünk volt, éjjel fél kettőkor hagytuk abba a táncokat, és kezdtünk el énekeket tanítani, annak is nagyon örültek, ezért kb. fél háromkor fejeztük be az “estet”. Másnap a meghirdetett ébresztő után egy órával is meglehetősen csendes volt a tábor...

Az akció meghozta az eddig legnagyobb anyagi hasznot is, kaptunk fejenként 100.000 lej fellépti díjat. Ezt eredetileg a tusnádi táborra akartuk fordítani, de minthogy az elmaradt, megszavaztuk, hogy megtarthatjuk.

1996 októbere

Csubi elment katonának.

Elkezdtük a próbákat és beindítottuk a táncházat. Ezúttal úgy osztottuk be, hogy minden második héten felváltva volt moldvai, illetve reneszánsz táncház, a moldvait Both Jocó és Sallai Zsuzsa tartotta. A táncház “hangszerelése” bővült azokkal a konzis leányokkal, akiket a nyáron magunkkal vittünk Segesvárra. Így jutottunk egy stabil hegedűshöz és csellóshoz. Bekapcsolódott még Zsizsmann Évi és Bakk Márti is furulyával, így nem volt fennakadás ami a zenészeket illeti.

1996. október 30.

Reneszánsz táncház a NDF‑nál.

1996. november 16.

Felléptünk a Könczei Csongor és barátai által szervezett Lengyel Napokon egy kis műsorral. A lengyelekhez Balassin és a reneszánszon keresztül kapcsolódtunk. Két tánc volt: a So ben (Pistike, Anikó) és a Lucretia favorita (Julika, Tomi), Zsizsmann Évi furulyázott, elhangzott egy Balassi‑vers, melyet egy szép lengyel citerás leányhoz írt (a költő). Zsuzsa elmondta az összekötő szöveget.

1996. november 20.

Táncházat tartottunk néhány külföldi (belga, német, angol stb.) mozgáskultúrával foglalkozó fiatalnak. Tanítottunk nekik branle‑okat, illetve Jocóék moldvai táncokat. Énekeltünk és almát ettünk, ahogy általában szoktunk. Szemmel láthatólag jól érezték magukat.

1996. november 23. Brassó, Gábor

Itt járt Gábor – ezúttal nemhivatalos baráti látogatást tett Kolozsváron. Az együttes “zöme” – azaz Anikó, Zelmi, Áron és Pistike éppen Brassóban tartózkodott, Mariék meghívásának köszönhetően. Így csak hárman (Anikó néni, Zsuzsa, Csubi) tudtak eleget tenni a Gábor látogatása alkalmából beiktatott napirendi pontnak: kocsmázás a Rendez Vous‑ban.

1996. november 27.

Moldvai táncház volt.

1996. november 29.

Monteverdi próba a NDF‑nál.

1996. december 6.

Monteverdi próba – kis létszámmal.

1996. december 13.

Monteverdi próba lett volna, de a sok hiányzó miatt sörözésbe fulladt.

1996. december 18.

Megtartottuk az év utolsó vegyes táncházát.

1996. december 21.

Legnagyobb meglepetésünkre az utolsó próbán csak egy hiányzó volt, így intenzíven gyakorolhattuk a Monteverdit. Eltérően az előző próbák egybehangzó tanulságaitól, némely derűlátók halkan mondogatni kezdték, hogy ha nem vigyázunk, mégis lesz belőle valami. Optimizmussal telve váltunk el azzal, hogy nem tudjuk, mikor találkozunk megint az új évben.

1996. december 22.

Kuniéknál elbúcsúztattuk az évet némi forralt borral. Nagy örömünkre megérkezett Endre is, és ez alkalommal ismét álmodoztunk egy kicsit.

Krónika - 1996 - A KÖZÉPKORI KULTÚRA NAPJAI SEGESVÁRON

1996. július 25–27. A KÖZÉPKORI KULTÚRA NAPJAI SEGESVÁRON

Ismét ott voltunk tehát Segesváron, immár harmadszor. Sajnos a rendezvény elkezdte magán hordani a monumentalitás jegyeit, melyek azonban nem a minőségben jelentkeztek, hanem a részeg tömeg méretében. A szervezés csak romlott az előző évekhez viszonyítva, az étkezésről nem is beszélve. Mindezeket előszámlálva úgy döntöttünk, hogy többet nem megyünk – legalábbis (és érzésem szerint itt a kibúvó) nem több napra –, hanem egy estére, és nem tartunk előadást (legfeljebb (!) egy egészen rövidet), hanem csak táncházat, és fellépti díjat kérünk.

Szóval a három nap mindegyikén szerepeltünk valamilyen formában: csütörtök este egy kisebb táncházat tartottunk, a Múzeum-téren, jól sikerült. A Musica Historica zenélt, Csubi mikrofonba mondta a lépéseket, és mi mutattuk a kör közepén. Az enyhén részeg tömeg nagyon receptív volt. Szünetben kiosztottuk az 50 kg almát, amit Anikó néni kért a szervezőktől, és amit legnagyobb meglepetésünkre meg is kaptunk mint speciális kelléket. Pillanatok alatt elfogyott – kosarastul.

Pénteken este volt az előadás, amit majdnem elmosott az eső. A színpad persze vizes volt, és rettenetesen csúszott. Az előadás vesztét azonban inkább az okozta, hogy Endréék nem fértek föl a színpadra, és nem láthatták pontosan, hogy mikor kell kezdeni a zenéket. Emiatt voltak holtpontok az előadásban. Egyébként sem nagyon fogta a közönség, oda inkább vadabb branle‑ok és kontratáncok kellettek volna.

Szombat éjjel volt a második, hatalmas táncház, egy egész térnyi embernek kellett táncot tanítani. Ugyanolyan felállásban tartottuk meg, a Musica Historica fantasztikus volt, még mi is szinte hipnotikusan táncoltunk kb. félórás branle‑okat. Az elején elég nehezen indult be a táncház, mert a szervezők nem jelentették be, hogy mi lesz, csak félretaszigálták az embereket középről, és beállítottak oda bennünket. Persze az ismét meglehetősen illuminált tömeg nem értette, hogy mit keresünk mi ott, és enyhén szólva lincshangulat keletkezett. Kaptunk néhány kompetens megjegyzést, és ettől persze rögtön elmúlt a maradék táncház‑tarthatnékunk is. De végül jól sült el, fél háromkor abbahagytuk, mert ment a vonatunk. De nem volt gond, mert a szervezők felvették a zenét és a Csubi szövegét, és arra táncoltak tovább még egy óra múlva is, amikor az állomásra indultunk. (Lehet, hogy még most is ott táncolnak ...)

Mindenesetre már azért megérte ott lenni, mert megismertük a Musica Historicát, akiket feltétlenül meg fogunk hívni Kolozsvárra.

Krónika - 1996 május-július

1996. május 21.

Próba az Apáczaiban. Ismét a Monteverdit tanultuk, végre ott volt mindenki, először állt össze, úgy, hogy mindenki oda érkezett ahova szeretett-, illetve kellett volna.

Utána próbáltunk egyéb táncokat is, mint Contrapasso, Leoncello, Bassa Pompilia, Lucretia.

Ezt egy kétórás intenzív népitánc próba követte.

Hazatámolyogtunk.

1996. június 8. Nagyenyed

Reggel találkoztunk a német fórumnál, mert jött Gábor, és vele még próbálni akartunk elutazás előtt. Ez össze is jött, először elpróbáltuk a délután eltáncolandó táncokat, utána a Monteverdit. Gábor nagyjából meg volt elégedve vele, azt mondta, hogy magabiztosabbá vált a mozgás, néha látszik, mi a koreográfia.

Délben utaztunk Enyedre, ahol ebéddel vártak. Ebéd közben megérkeztek a károlyiak is, és előadás előtt még összepróbáltuk a műsort.

Az előadás egészében véve jól sikerült. Először az enyedi diákok táncoltak körtáncokat, akiket Áron tanított.

Utána jött a közös műsor a károlyiakkal, Anikó néni konferált. A táncokhoz nem volt éppen ideális a terep, de azért nem voltak nagy bakik. A vártemplom udvarán voltunk, jó környezet a táncokhoz. A táncház után vacsoráztunk, és megnéztük az iskolát (a Bethlen Gábor Kollégiumot). Az enyedi bor változatlanul jó volt, ettől kissé euforikus hangulatban jöttünk haza.

A műsor táncai: Rostiboli Gioioso (Julika, Tomi), Bassa Pompilia (Zsuzsa, Csubi), Lucretia Favorita (Anikó, Pistike), Leoncello (Zsuzsa, Csubi, Árpi), Gaillarde (Pistike, Csubi, Árpi, Tomi), El Burato (l. Gaillarde), Basse Danse (tutti).

1996. június 9. Próba a NDF‑nál

Gábor megtanította a Monteverdi maradék részét. Néhányszor eltáncoltuk elejétől végig, és megállapítottuk, hogy sok víz lefolyik még a Szamoson, amíg megtanuljuk.

1996 - Dévai Reneszánsz Napok

1996. május 18–19. Dévai Reneszánsz Napok

Déván meglehetősen jó volt. A ferences kolostorban szálltunk meg, ott is étkeztünk. Mint kiderült, ez egy növekvő ifjúsági központ is egyben, Csaba atya (Böjthe Cs.) vezetése alatt. Néhány lelkes tanárral iskolát is működtetnek; laknak a kolostorban szórványvidéki gyermekek is, akik csak így tanulhatnak magyarul.

Krónika - reneszánsz vásár

1996. április 29.

Reneszánsz vásárt tartottunk a CMP multikulturális fesztiválján a Farkas utcában (a templom előtt). Zenélgettünk, táncolgattunk, elég kicsiny közönséggel. (Anikó, Puszti, Bakk Márti, Áron, Árpi, Zsuzsa, Csubi)

A fotót Mezei Botond készítette, akit akkor még nem ismertem.
Később lett a furulyatanítványom s egyik órán került elő a fénykép amit aztán nekem ajándékozott.

Krónika - 1996 március-május

1996. március 3.

Fogadáson vettünk részt a Corvineum Alapítványnál, énekeltünk még egyet. Anikó néni általános elismerésben részesült, és ezt rosszul tűrte. Aztán elmentünk sétálni, majd a Music Pub‑ba, ahova – ezennel írásba adjuk –, többet nem megyünk – legalábbis pizzát enni ...

1996. március 6. Próba a NDF termében

Megnéztük a fényképeket, és próbáltuk a Monteverdit és néhány más táncot. Anikó néni elmondta benyomásait a műsorral kapcsolatban. Még mindig vannak apró hiányok, mint a jó mozgás, fesztelen kéztartás, a mimika és a ruhák. A többi jó.

1996. március 13. Próba a NDF termében

Ismét próbáltuk a Monteverdit, az Allegrezzát és a Bianco Fiore‑t, majd a Bassa Pompiliát és Rostibolit.

1996. március 20.

Elmaradt a próba az elutazások és egyéb gondok miatt.

1996. március 23.

Táncház a NDF termében.

1996. március 30. JULIKA+TOMI

Julika és Tomi esküvőjén vettünk részt néhány helyen: Kolozsváron a polgárin, Hunyadon az egyházin, majd Körösfőn, a Kurucz‑csárdában a lakodalomban. Néhányan elfoglaltak volt, és este hazastoppoltak, a többiek hajnalban trabiztak haza.

1996. április

Próbáltunk, tartásgyakorlatokat végeztünk, sajnos, elég ritkán voltunk elegen a Monteverdihez.

1996. május 1. Amarillisz–névnap (!!)

Szereztünk egy halom ruhát a színházból, ha kimossuk, és felújítjuk őket, talán meglesz a Monteverdi‑öltözék, mert vannak köztük egyforma szabásúak, különféle színekben – ahogy Gábor is elképzelte.

Megbeszéltük, hogy nagyon kellene menni Csíkszeredába, és inkább feliratkozunk. Ugyanakkor eligérkeztünk Enyedre és majd nyáron Segesvárra.

1996. május 6.

Próba az Apáczai egyik termében.

1996. május 9. KMDSZ‑szülinap

A KMDSZ‑szülinapon a nagykárolyi Collegium együttes zenélt, ők játszották a mi táncainkat is. Egy didaktikusabb műsort állítottunk össze: kronologikus sorrendben táncoltunk a ballóktól a kontratáncokig minden műfajból. Volt Rostiboli, Bassa Pompilia, Canario, Gaillarde (a fiúk adták elő, figurázással, úgy, mint egy legényest), Officiel, Grimstock, Borsószedő, Hyde Park.

Utána táncházat tartottunk.

1996. május 14.

Próbáltunk az Apáczai termében. Először a Monteverdit, majd a Dévára szánt műsort. Utána jött Both Jocó és Sallai Zsuzsa népi táncot tanítani. Gyímesit, moldvait tanultunk.

IV. Mátyás napok

1996. február 24. Farsangi álarcosbál – a IV. MÁTYÁS‑NAPOK KEZDETE

A NDF termében rendeztük meg a farsangi álarcosbált. Délelőtt kidíszítettük a termet. Délután a Waldorf ovisok előadták a műsorukat, és megették a tortát. Utána következett a farsangi táncház, mely előre kidolgozott forgatókönyv szerint működött. Voltak táncok, játékok, vetélkedők, némi étel és ital. A be nem öltözöttekből pedig ad hoc zsűri alakult, és díjazták a jelmezeket. A tavalyi hasonló táncházunkhoz képest ez nagy siker volt, sokan beöltöztek. Jók voltak a jelmezek: volt Cupido, Alternatívák, vándordiák, cigányasszony, Anakronizumus stb. A táncház előtt és közben a Chorea is fellépett. Utána megünnepeltük a Zsuzsa szülinapját.

Krónika - Eljött Szabó Attila

1996. február 18.

Nagyjából összeállt a műsor. Eljött Szabó Attila, az ő segítségével kidolgoztuk a táncokat összekötő történetet. Olyasmi lett, mint a szebeni előadás, csak sokkal szorosabb szerkezettel. A táncok végül a következőek voltak: Pavane (bevonulás), Leoncello, Canario, Le Bouffon, Bizzaria, Bassa Pompilia, Petit Riense.

Krónika - 1996 év eleje

1996. január 10‑én találkoztunk először. Elolvastuk és megbeszéltük a Gábor levelét, hogy mikor jöjjön stb., a Mátyás‑napokat, és a Multikulturális Fesztivált. Utána próbáltuk a szokásos táncokat (Allegrezza, Bianco Fiore), illetve Tomiék segédletével felelevenítettük a Lucretia Favoritát.

1996. január 13.

Elmentünk a Talitha Qumi koncertjére. Kaptak egy‑egy Siklódi-grafikát. Utána kocsmáztunk, és elmerengtünk az angliai úton, meg egy lehetséges hatalmas reneszánsz esküvőn pl. ökörsütéssel. Számba vettük, kit kellene vinni Angliába, vagyis felsoroltunk egy‑két busznyi rendes embert.

1996. január 17.

Próba a Német Fórum termében. (Allegrezza, Bianco Fiore, Lucretia)

1996. január 20.

Táncház a NDF nagytermében. Pistike is itt volt, felét ő tartotta, másik felét Áron. Tanítottunk Hay‑t, Amaryllist, Petit Riense‑t, Bizzariát és Charlotte‑ot.

1996. január 24.

Próba a NDF nagytermében. Egy órával hamarabb Fricit nyúztuk Branle‑okkal. A később érkezettek bemelegítés gyanánt szintén beálltak a Branle‑okba. Utána átismételtük a Rostibolit, Lucretiát, Bassa Pompiliát, Bianco Fioret, Allegrezzát. Majd – hiányában ugyan – megünnepeltük a Tomi szülinapját.

1996. jan. 25.

Megérkezett Gábor.

1996. jan. 26–29.

Intenzív foglalkozás Gáborral. Csiszoltunk a Bianco Fiore‑n és Allegrezzán, megtanultuk a Monteverdi‑darab (Tirsi e Clori) kétharmadát. Eddig a legnehezebb tánc, de nagyon szép. Öt párra írta Gábor, minden pár más szólamot táncol.

1996. február 4.

Próba a NDF termében. A Monteverdit próbáltuk.

1996. február 8.

Próba a NDF termében. Elég kevesen voltunk. Úgy döntöttünk, mégis fellépünk a Mátyás‑napon. Erre az alkalomra továbblépünk, nyújtunk valamit a passzív tudásunkból, melyet – többek között – a Lucretia, Bassa Pompilia, Leoncello képez.

1996. február 15.

Próbáltunk, ezúttal a Mátyás‑napi műsort.