Krónika - 2000 szeptember-december

szeptember 2: Continental

Minium+Amaryllis (Maca, Abigél, Maresz, Melinda, Rodi, Gabi, Andris, Orsi + Ármánd, Csilla, Tibi, Ági, Kitty, Anikó)

szeptember 15-16: Budapest

Collegium+Amaryllis (Deák Endre, Deák Emőke, Enyedi Zsolt, Keresztesi Ildikó, Vezér János, Hateganu Rodica + Anikó, Tibor)

BNV (Budapesti Nemzetközi Vásár – Koncz Gábor konzul meghívására)

Szállás – az Expo szállóban.

Táncok: Rostiboli, Bassa Pompilia, Allemande (Rednex)

Este szabadtéri evés-ivás az Expo-téren. A pincérek tálcával a kezükben sétáltak a színterünkön, a nép evett-ivott, s ránk se bagózott. Közben odalép egy pasas, hogy ismerjük-e az Antiqua Hungarica-t, akik szintén ilyen szép zenét játszanak, s kér tőlünk névjegykártyát, miközben jóízűen falatozott a gyümölcsös tányérjából. Az egyetlen igazi nézőnk egy gyermek, aki tátott szájjal hallgatott minket, az édesanyja viszont el akarta vinni onnan, de ő durcásan legyintett, hagyja őt békén, mert őt ez érdekli. Majd mi is válogathattunk a felhozatalból, mikor is a „fagylaltos bácsi” megdicsért minket, „Ti vagytok a táncosok, nagyon szépek voltatok ám!”. Majd lépten-nyomon jöttek a dicséretek, ami meglepő volt, ahhoz képest, hogy egyetlen érdeklődő tekintetet sem éreztünk magunkon. Majd mintha megnyílt volna a világ előttünk, a lehetőségek végtelen sorozata kezdett elindulna, jövőre majd kiderül.

szeptember 23-24: Misztótfalu

Amaryllis (Andris, Orsi, Maresz, Melinda + Csilla, Tibor, Anikó)

Misztótfalusi Kiss Miklósné, szül. Székely Márta nőszövetség zászlóavatási ünnepe

Házigazda Szilágyi László ref. lelkész és felesége Edit.

Táncok: Allemande Poussighe, Rostiboli, Pavane + Gagliarde Ferrareze, Bassa Pompilia, Petit riens

Az IKE 7 éves Volkswagen mikrobuszával vittek el minket. Lelkes gyülekezet nézett meg minket, megható könnyek kíséretében, az összetartás jegyében. Felszabadult gyerekek, süketnéma örök-gond gyermek, angyalképében jelent meg előttünk. Anikó néni kivételesen pont eleget és jól beszélt.

Okóber 8: Levél Csubitól

Tárgy: Jol vagyunk

 

Kedves Amaryllis,

Elnézést, hogy úgy eltűntünk, de mint mindig, nagyon sok a tennivaló, nagy a készülődés, és sajnos nagyon kevés az idő.

Még két hét, és a világ sokkal gazdagabb lesz!!!! :)

Nagyon türelmetlenül várjuk a legújabb Amaryllis hajtást, aki, mint tudjátok fiú, és hál' istennek, eddig minden a legnagyobb rendben van vele. Reméljük ez sosem fog változni. :) Neve természetesen van, de ez még csak a hármunk titka, még a szüleink sem tudjak. Csak, hogy legyen valami misztikum is a dologban, ha már mindenki tud minden mást előre! :) Sikerült találni egy olyan nevet, ami magyarul is, meg bolgárul is, meg angolul is jól hangzik és ami fő: a hangalakja is nagyon hasonló mind a három nyelven. Meglehetősen gyakori név, csak éppen elég hosszú időbe tellett, míg rátaláltunk.

A Csubelina "Lina" tagja a körülményekhez képest jól van: óriási a pocak :), és nehezen mozog, meg a kezei sajnos nagyon dagadnak, meg zsibbadnak, meg fájnak. (Egyik"klasszikus" velejárója a terhességnek, ami egyes nőknél hangsúlyozottabb, másoknál alig észrevehető. Reméljük nem hagy maradandó nyomot a terhesség után...). De mindezek ellenére nagyon, nagyon boldogok vagyunk, és izgatottan várjuk a trónörökös érkezését.

Az itteni barátaink nagyon sokat segítettek: egyik "baby shower" a másikat éri, és elhalmoztak mindenféle jóval: bölcsőtől hintaszékig és tejpumpától babakocsiig mindent kaptunk. Nagyon jó érzés, hogy családunk távollétében sem állunk egyedül, sőt. Már rengeteg bébiszitter ajánlatot is kaptunk nőnemű barátainktól, kívancsi vagyok hány lesz behajtható, mikor tényleg szükség lesz rá. :)

Mindketten dolgozunk és tanulunk (lesz-e ez valaha is másképp!?:)) Evelina

is tanít még, de kevesebbet a szokásosnál.

Én több órát vállaltam az idén, hogy az ezáltal keletkező jövedelem-hiányt pótolni tudjuk. Plusz a másik két állás, plusz a doktori programom - szóval nem unatkozom. Nagyon jó lenne legalább egy hét szabadság, hogy kellőképpen felkészüljünk a baba érkezésére - klasszikus fészekrakó ösztön. :) Persze a lakást már átrendeztük, vásároltunk egy csomó pelenkát, meg új polcokat, bébiruhákat, meg mindenféle egyebet, de az ember úgy érzi, sosem lehet eléggé felkészülve.

Remélem Ti is jól vagytok, bocs, hogy nem tudtam egyéni e-maileket írni, sajnos nem futja az időből.

Mikor megesik a NAGY ESEMÉNY még írok, sőt fényképet is küldök.

Puszilunk mindenkit:

Csubelina

Okóber 11: Megszületett Galaczi Daniel Simeon

Dátum: Wed, 11 Oct 2000 22:35:58 -0400 (EDT)

Tárgy: Galaczi Daniel Simeon

Kedves Barátaink,

A világ összehasonlíthatatlanul gazdagabb ma, mint tegnap volt! És mindez egy parányi kisbaba születésének köszönhető....

A neve Galaczi Daniel Simeon (ejtsd /szimeon/): "Daniel", mert ez jól hangzik magyarul is, bolgárul is, angolul is, és még pár nyelven – tehát ez a nemzetközi összetevő; Simeon, mert így hívjak az Evelina édesapját, és a bolgár hagyománynak megfelelően ezt kapja az elsőszülött fiú –tehát ez a bolgár összetevő; és a magyar összetevő (természetesen a

legfontosabb:)) az maga az ősi "Galaczi" családnév. :)

Ma reggel született a New York-i Mount Sinai kórház szülészeti osztályán pontosan 6 óra 17 perckor, és mivel előrejelzettnél két héttel korábban érkezett, meglehetősen "könnyűsúlyú" :)), (2.81 kiló), de hál'istennek kitűnő egészségnek örvend. Hossza 49 cm, haja barna, szeme sötétkék (de ez biztosan változni fog az elkövetkezendő hetekben).

Nem győzünk betelni a látványával, és még mindig a születés csodájának a hatása alatt állunk. Semmihez nem fogható érzés ez...Tudják azt azok, akik átélték.

Mihelyt a fényképek elkészülnek, küldünk egyet "szkennelve" (csatolmányként e-mailen) - feltéve, hogy sikerül kiokoskodnom, hogyan is működik az újonnan beszerzett szkenner.

Az anyuka jól érzi magát, és nagyon nagyon de nagyon boldog, olyannyira, hogy ezt csak az apuka tudja megérteni, aki maga is hasonló érzelmekkel "küzd". :)

Pénteken engedik haza Danikát és anyukát, addig majd én is ott töltöm a nap nagy részét, csak aludni (meg e-mailezni) jövök haza, mint ma.

Mindenkit nagyon sokszor puszilunk:

Arpi (CSubi), Evelina es Danika

Október 13: Budapest -- kéthetente tánctanfolyam

Táncoktató: Kovács Gábor. Részünkről: Zsuzsa, Csilla meg Anikó iratkozott be.

Első alkalommal: Casuelle la nouvelle.

Okt. 20-án: ismétlés. Gelosia, Petit riens, Branle double, simple, gay, bourgogne, guerre.

Nov. 10-én: ism. + Pavane, Branle de lavandier, montarde. Új allemande (több darabból összerakott koreográfia eredménye)

Október 24: Levél Csubitól

Dátum: Tue, 24 Oct 2000 21:30:43 -0700 (PDT)

Tárgy: Itt vagyok, ragyogok!

Sziasztok! (Avagy: Csókolom!)

Hát nem vagyok ennivaló?! A szüleim szerint abszolute. De hát ők kissé elfogultak, kérem ezt elnézni nekik.

A csatolt képek még fiatal koromban készültek, mikor csak 2-3 napos voltam. Azóta persze két hetes nagyfiúvá nőttem ki magam.

Az Élet szép, a tejkó finom, a pelenka puha - és ha mindez nem áll rendelkezésemre perceken belül, hát csúnyán csinálok. Szerencsére ez ritkán fordul elő, mert szüleimet egészen jól beidomítottam már.

Büszkén állítom, hogy mindmáig sikerült őket csaknem napi 24 órát foglalkoztatni, úgyhogy nem csoda, ha belejöttek a dologba. És képzeljétek, nem is bánják, sőt, örülnek neki! Furcsa...

Már alig várom, hogy személyesen is találkozhassam veletek - annyi szépet és jót hallottam rólatok.

De sajnos türelemmel kell lennünk egészen jövő nyárig, amikor arra járunk. Sebaj, mert akkorra – ha ez egyáltalán lehetséges - még aranyosabb leszek.

Sokszor puszilok mindenkit, szeretettel:

Danika

(És persze Apuka (Árpi/Csubi) és Anyuka (Evelina)

november 8: Kolozsvár – tánctanfolyam

Amaryllis (táncmester: Szabó Anikó, zene: Andris, Orsi)

Szerdánként hetente (terv szerint). Első alkalommal: Branle double, bourgogne, guerre. Petit riens. Szünetben énektanítás: Belle qui tiens ma vie, majd táncként is.

november 18: Kolozsvár – Konzi

Reggel 8-kor – próba

Mindannyian nagyon fáradtak voltunk. Anikó nem hallotta meg a csergőórát, így fél óra késéssel futott csak be. Ármánd 1 órát késett, Csilla pedig el sem tudott jönni, csak a főnökével veszett össze. Kuni pedig már végképp nem tudta végül milyen táncokba van benne, hiszen folyton beugró volt. Próba végére legalább az elméletet tudtuk, de mindaz ami korábbi próbákon kezdett összeállni, teljesen elveszett.

Délután 18 órakor: A Krakkói előadás felelevenítése.

Az előadás a szokásos bakikkal. Az előadás első felében Les Plaisirs, hiszen ennek fejében léphettünk fel.

Csillag Orsolya – flauto dolce

Szabó Mária – flauto dolce

Chereji Szilárd – viola da gamba

Garai Zsolt – clavecin

*** (s. XVII): Variazione „Greensleeves”

Daria Castello (s. XVII): Sonata terza a due soprani e baso continuo

Marn Marais (1656-1728): Suite en mi mineur pour deux flutes a bec et bassa continue

Prelude-Fantasie-Rondeau-Sarabande-Passacaille

10 perc szünet után jöttünk mi.

A krakkói előadáshoz képest annyi változott, hogy kivettük a 2. Branle szvitet és a Bassa Pompiliát. Azonkívül Zelmi és Kitty most nem táncoltak, viszont zenébe besegített Chereji Sziszi és Takács Andris.

Telt ház előtt táncolhattunk. Az előadás ideje alatt nem volt taps, hiszen folyamatosan vettünk mindent, de a csendek beszédesek voltak. A borsószedő után felszakadt egy nagy sóhajtás a közönség soraiból. Végre itt (K-váron) is leestek a poénok. Már a Leoncello kezdetén is, mikor egyszerre ketten kérték fel Csillát, de a végén, mikor Ármánd elrabolja Csillát, hangos kacagás hallatszott a teremben.

Előadás végén igazi vastapsot kaptunk, majd sorra jöttek gratulálni. Többek közt a vak bácsi aki minden koncerten jelen szokott lenni. Tetszett neki a változatos hangszerelés és hangzás. Majó Zoli szerint ez már minőség amit azon az estén tudtunk nyújtani. Kitty szerint, aki ezúttal nézőként volt ott, egy összeforrott csapatot látott, akik mögött nagyon sok gyakorlás van. Pl. a New Castel zenéje egy kicsit elcsúszott, mármint egy ismétlés kimaradt. Mindannyian hallottuk, hogy baj van, de ennek a táncnak lévén annyira bonyolult térrajza, nem tudtunk átugrani semmit. Így aztán lejárt a zene, és egyszerre megálltunk, majd miután Maca észbe kapott, nyugodtan folytattuk tovább, és még ment a zene, mikor megköszöntük egymásnak a táncot. A La Voltánál pedig most is érzékelhető volt az általános jókedv. Úgy látszik ez tényleg telitalálat volt.

Ráadásként aztán eljártuk a New Castel-t még egyszer, ezúttal hibátlanul.

Ami még nagyon jó érzés volt. Igazán szívből a nyakunkba ugrott az egyik lány aki mostanában cseppent a környezetünkbe, mármint jár a tanfolyamra. Az előadás hatására még lelkesebben fog jönni ezután.

Előadás után házavató buli Árpi-Kuniéknál. Csoda palotát készítettek maguknak. Előkerültek a Krakkóba készült fényképek. A Diósgyőri képek vitték a prímet. Most látszott csak igazán mennyit jelent, ha beöltözve táncolunk korhű környezetben és mindannyian felszabadultak vagyunk. Megállapítottuk, hogy Ármánd mindig bohócruhába kéne fellépjen.

A nap meglepetése a diavetítés. A hálószobából vetítették a falra a krakkói diákat. Ú

Pistika ezúttal nem tudott velünk lenni, de azért Árpádka is kárpótolt minket. Mármint felült a virágok közé és onnan gitározta a Contrapassiót, a lányok pedig lejtették közben a táncot.

2000. december 13

Tanfolyam: Branle-ok: Charlotte, Ecossé, Chevaux, de l’Officiel. Mindezek a fázás elkerülése végett. Szünetben rákérdeztem az egyik fiúra - akiről úgy éreztem, hogy behatóbban érdekli a reneszánsz tánc, és viszonylag ügyesen mozog – nincs-e kedve behatóbban is megismerkedni ezekkel a táncokkal. Szóval úgy tűnik egy új fiúval bővült az Amaryllis. Gáspár Zsolt-nak hívják, info-t tanul és Szentgyörgyi.

Aznap a próbán Canariot és Black Nag-et táncoltunk.