A név választás

Kb. 1993 januárjában választottunk nevet is: az „Amaryllist” Anikó néni találta egy latin–magyar szótárban, és utólag kiderült, hogy telitalálat: nemcsak kedvelt virág, hanem kedvelt női név is volt a reneszánsz korában, számos dalnak, zeneműnek ez a neve. (Sőt, Gábor későbbi nagy meglepetése az Amaryllis nevű kontratánc volt.)