Krónika - 1995

1995. január

Január 14‑én találkoztunk először ebben az évben, és megbeszéltünk néhány fontosabb kérdést, mint pl. a Mátyás‑napokat, Balassi‑napokat, valamint a francia “trubadúrok” márciusra várható látogatását. Elolvastuk a beérkezett leveleket és üdvözlőket, és az elküldött levelek, faxok másolatát. Elégedetten vettük tudomásul, hogy gondolnak még néha‑néha ránk ...

1995. január 19.

Próbáltunk a színház épületében.

1995. január 21.

Táncházat tartottunk a szokásos helyen. A Múzeum terme elkezdett úgy beleivódni a köztudatba, mint az “Amaryllis terme” – egyre gyakrabban látni így elnevezve tőlünk teljesen független hivatalos plakátokon.

1995. február 18.

Farsangi táncházat tartottunk, úgy hirdettük meg, mint álarcos bált. Vakáció lévén nagyon kevesen voltak, ezért nem vált olyanná a hangulat, hogy a részvevők feltegyék a maszkjaikat. Így csak mi voltunk beöltözve a szokásos reneszánsz ruháinkba. De azért jól éreztük magunkat. A szünetben a Talitha Qumi énekelt.

1995. február 20‑tól 24-ig naponta próbáltunk (Csortán Márton irányításával) a Balassi‑műsorra. Igyekeztük minél jobban begyakorolni a táncokat, össze kellett állítani a “gyűrűs” táncot is – egy Balassi‑énekre kellett “mozogni”.

Kiderült, hogy énekelni is kell majd, minden alkalommal a közös énekeket is tanultuk.

1995. február 24 – március 4. A RENESZÁNSZ MŰVELTSÉG NAPJAI – III. DIES MATHIAE CORVINI

Az idei rendezvény az előzőekhez viszonyítva nagyon jól sikerült, és ez több dolognak is köszönhető. Először is minden meghívottunk időben megérkezett és komolyan vette az előadását. Másodszor mert színesebbre sikerült a műsor: volt tudományos előadás, jó minőségű régizene, kiállítás, mesemondás, táncház, táncműsor.

Február 24‑én volt az ünnepélyes megnyitó a Gy. Szabó Béla Galériában, a Kákonyi Csilla festészeti kiállítás megnyitóján belül. Délután zenés áhítat volt a Szent Mihály templomban, dr. Barta Tibor orgonaművész, a Báthori kórusának részvételével. Itt énekeltek Gáborék is, azelőtt egy nappal érkeztek. Este pedig a Bábszínház román tagozata tartott felnőtt előadást. A Csizmás Kandúrt adták elő, jól beleillett a korba, mert egyrészt a bábuk reneszánsz ruhát viseltek, másrészt pedig korabeli zene szólt benne.

Február 25‑én délután a Donációs Központ termében folytatódott az rendezvény. Pozsony Ferenc tartott előadást Mátyás király folklórbeli szerepéről. Ambrus Kati elénekelt egy Mátyás‑balladát. Ezután Jocóék táncoltak el néhány eredetibb csángó népi táncot kissé improvizatív (spontán) módon. Utána Berecz András mesélt néhány Mátyás (és nem Mátyás)‑történetet, műfajilag úgy lehetne meghatározni, hogy székely góbé stílusban. Ekkorra megérkezett a Musica Profana, csembalóstól, és elkezdhettük a táncházat. Soha nem volt még ennyire hangszeres táncházunk, Gáborék is beálltak satöbbi. A tortának is nagy sikere volt, két nap alatt összeérett, de meg nem romlott. Volt éneklés is, nagyon sokan voltak. Utána a “bennfentesek” (= Gáborék, Profánáék és Mi) buliztak még némi sör, előre gyártott szendvics és egymás társaságában – hajnali két óráig.

A többit lásd a műsorfüzetben.

Március 4. Balassi‑műsor

Azt hisszük, életünkben nem izgultunk még ennyire. Nota bene volt is miért. Az előadás előtt egy órával dobtuk össze a műsor végleges formáját. És közben nyomasztóan gyűlt a Nép a színházban. Néhány verset ki kellett venni. Nem tudtuk, mikor mi következik, az énekek sem mentek.

Ellenben legnagyobb meglepetésünkre jól sikerült az előadás, nem voltak durva bakik, mindenki iszonyúan koncentrált. Így az improvizatív jelleg mellett is akadtak élvezhető részek a műsorban. (A táncok mibenléte és sorrendje végett lásd a műsorfüzetet.) Végül is nagyon meghatóak lehettünk: ennyi “lelkes fiatal”... Sok pozitív visszajelzés érkezett. Arra gondoltunk, hogy jó lenne máshová is elvinni a műsort. (De aztán nem vittük.)

1995. március 7.

Összegyűltünk, és kiosztottuk a fellépti díjakat (5500 lej jutott mindenkinek.) Megbeszéltük, hogy mit adunk elő másnap a francia trubadúroknak, és elpróbáltuk.

1995. március 8.

Meghallgattuk a trubadúrokat, utána ajándékképpen eltáncoltunk nekik néhány francia táncot: Branle Charlotte, Branle de Champagne, Branle de la Guerre, Branle d’Officiel, Poitou, Écossé. Állítólag tetszett nekik. Utána részt vettünk a Francia Központ által rendezett fogadáson, és egy kicsit megismerkedtünk velük. Ígérték, hogy beszélnek rólunk egy ottani, elsősorban táncokkal foglalkozó, kelet‑európaiakra specializálódott központnak, hátha meghívnának.

1995. március 14.

Összegyűltünk Anikó néninél, és megbeszéltük a Balassi‑műsort, valamint azt, hogy ki és mikor megy Barótra, az ottani régizene fesztiválra. A barótiak ugyanis felkértek bennünket, hogy néhányan menjünk el táncot tanítani három este a táncházban.

Megbeszéltük, hogy mikor tartjuk a következő próbát, és hogy milyen stílusban igyekszünk ezentúl dolgozni. Szeretnénk énekelni is a próbákon, mert esélyünk van rá, hogy elviselhető kis kórussá is váljunk.

1995. március 22–25. Barót

Néhányan (Mari, Pistike, Kuni, Árpi, Áron, Anikó) eleget tettek a meghívásnak, és elmentek Barótra. Táncházakat tartottak, és összeállítottak egy kazettát a táncokról. Nagyon elégedetten tértek haza. (Megjegyzendő, hogy ezután napokig nem kívántak semmi alkoholost...)

1995. március 30.

Megbeszéltünk néhány fontosabb ügyet, többek között a Szent György‑napokat (ki megy, milyen típusú előadás legyen stb.). Úgy döntöttünk, hogy a táncház előtt tartunk egy bemutatót.

Éneket tanultunk, a Greensleeves‑t, mert táncházban akarjuk tanítani. Bemelegítettünk, tartásgyakorlatokat végeztünk és megtanultuk a Leoncellót.

1995. április 1.

Táncházat tartottunk.

1995. április 6.

Összegyűltünk a Bábszínháznál és megbeszéltük a megveendő ház ügyét és azt, hogy milyen formában támogattassuk magunkat az elkövetkezőkben.

Elpróbáltuk újra a Leoncellót és a Sellenger’s Roundot.

1995. április 8.

Táncházat tartottunk. Utána Lupescu Radu tartott vetítéses előadást Vajdahunyad váráról.

Megbeszéltük, hogy mit fogunk táncolni Szentgyörgyön.

1995. április 13.

Nem volt ott mindenki a szentgyörgyi műsorhoz, ezért Anellót és Bassa Pompiliát táncoltunk.

1995. április 20.

Próbáltuk a szentgyörgyi műsort a bábszínházasokkal, mert ezúttal ők zenéltek nekünk. Úgy döntöttünk, hogy a trónos koncepciót ismételjük meg (az elején bevonul az udvar, a király stb.) és a műsor közepén a Puck bábszínház tagjai előadják a Salamon és Markalf‑ot.

1995. április 22. Sepsiszentgyörgy

Egy meglehetősen fárasztó, átszállásos éjszakai út után értünk reggel ötre Szentgyörgyre. Szerencsére elég gyorsan elszállásoltak, és alhattunk néhány órát. Reggeli után még egyszer összepróbáltuk a műsort, és indultunk az előadásra. A központban a téren volt felállítva a színpad, itt léptünk fel. A sok zavaró körülmény ellenére is sikeresnek mondható az előadás. Az egyik ilyen tényező a mikrofonba süvítő erős szél volt, ami épp akkor támadt fel, és a műsor végére már el is állt. Következésképpen mindvégig vidáman lobogtak a ruháink, a kották azonban csodával határos módon a helyükön maradtak. A színpad deszkái is gondot okoztak, mert nem voltak egyenletesen odaszegezve, és helyenként besüppedtek, ezért többször is megbotlottunk, ami szintén nem használt az előadásnak. A zenével is bajok voltak, az Écosse-t abba kellett hagyni, mert végképp “elment”. Az előadást sokak szerint az mentette meg, hogy bármi történt, csak a jókedvünket fokozta. (Magyarán: végignevettük a műsort).

A műsor a következő volt: Pavane–Gaillarde, Plébános búcsúja, Bizzaria, Ördög kiherélése, Petit Riense, új Allemande, Borsószedő, majd a második felében Branle Charlotte, Champagne, de Bourgogne, d’Écosse, de la Guerre, de l’Officiel és Poitou. Három pár volt: Ildi – Zelmi, Kuni – Árpi, Zsuzsa – Áron. A zenészekhez beállt Mari és Bakk Márti.

Este megtartottuk a ránk eső táncház-részt a Sugás vendéglő udvarán. Sokat segített, hogy volt mikrofon és hogy szabad levegőn volt. A Mosónőt, a Bourgogne‑t, a Poitou‑t, és a Petit Riense‑t tanítottuk meg. Rájöttünk, hogy a rossz zene sokkal nagyobb baj a táncházban, mint az előadáson, mert mi még csak korrigáljuk valahogy, de az, aki akkor tanulja, végképp összekavarodik.

Utána vacsoráztunk, és mire befejeztük, már kezdődött is a Tilinka táncháza, moldvai csángó táncokkal. Felfedeztük, hogy nem vagyunk fáradtak, és ezt is végigtáncoltuk. Tilinkáék után jött a hagyományos népi táncház, ezt már kevesen győzték közülünk. Ismét kaptunk fellépti díjat. Másnap délben jöttünk vissza.

1995. április 27. CMP Multikulturális fesztivál

Előadás a CMP multikulturális fesztiválján. A táncok előtt Áron bemondta, hogy mi következik, minden műfajból választottunk. Volt Pavane–Gaillarde, Allemande, Branle Charlotte, Branle de Bourgogne, The Parson’s Farewell, Bizzaria d’Amore, Petit Riense, Childgrove, Borsószedő. Négy pár adta elő: Kuni‑Árpi, Ildi‑Pistike, Anikó–Zelma, Zsuzsa–Csubi. A zenét Náci, Mari, Puszti és Áron szolgáltatta. Essig J. felvette a műsort és Esther Press német és angol szövegét az együttesről, ebből lesz majd egy reklámkazettánk. Utána rövid táncház volt és valamivel hosszabb kocsmázás...

1995. május 4.

Nagyon kevesen voltunk a próbán, és úgy döntöttünk, hogy június végéig nem találkozunk, mert ilyen kis létszámmal nem érdemes, és nincs is időnk.

Néhányan még megnéztük a Balassi‑kazettát. Anikó néni Essig Józseffel összeállított egy reklámkazettát.

1995. május 12. KMDSZ‑szülinapi táncház

Ezt még annak idején megígértük a KMDSZ‑nek, ennek fejében fénymásolhattunk náluk kedvezményesen. Egy darabig.

1995. július 19. és 20.

Próbáltunk a segesvári Középkor‑fesztiválra. A régi szebeni műsort újítottuk fel 3 párral. Bagada segítségével hangeffektusokkal egészítettük ki a közjátékokat.

1995. július 21‑23. SEGESVÁRI KÖZÉPKOR‑FESZTIVÁL – FESTIVALUL DE ARTA MEDIEVALA PENTRU TINERET

21‑én este 10‑kor léptünk fel (csúcsidőben), a helyszín majdnem azonos volt a tavalyival. Nagy lelkesedéssel fogadtak, kissé (rock)koncert‑hangulat volt, ezért a zenét néha nem hallottuk. A visszajelzések kivétel nélkül pozitívak voltak.

A felállás a következőképpen alakult:

Zene: Szabó Samu, Szabó Attila, László Bakk Attila, Pusztai Enikő, Szőcs Enikő.

Tánc: Julika‑Tomi, Zsuzsa–Csubi, Anikó‑Árpi.

Bohóc/rendező: Lóri

Táncház: Csubi, Attila, Puszti

Az előadás sikerét az is bizonyítja, hogy néhány lelkes rendező rávett arra, hogy táncházat is tartsunk. A közönség nagyon fogékony volt, nem kellett sokat magyarázni. Ekkora táncház‑igénnyel még nem találkoztunk, sajnáltuk, hogy nem volt több fény, jobb terep és hangosabb zene, de a hangulat így is nagyon jó volt. Az egyik bukaresti résztvevő szavaival élve: “a fost bestial!”. Másnap este a zárókarneválon sokan kérték, hogy tartsunk még egy táncházat. Zenénk akkorra már nem volt, és az egész társaságból csak ketten maradtunk (Zsuzsa, Csubi), ezért csak azt tehettük, hogy a téren szóló (a rendezők által középkorinak tekintett) zenére táncoltuk azt, aminek kijött a lépése. Mindent utánoztak, nem volt baj. Arra gondolunk, hogy jövőre érdemes volna egy jobb minőségű kazettát vinni (mert a mikrofonos élőzenés megoldás sok kockázatot rejt).

A táncházak terén ezen a nyáron rekordot állítottunk: majdnem ugyanekkor még két másik helyen is volt táncház: Gyergyóban Mari és Náci tartott táncházat, Homoródon, a diáktáborban pedig Pistike és Samu.

1995. július 29–augusztus 7. Szentendre

Nagyon jól sikerült hetet töltöttünk Szentendrén. Pedig elég bizonytalanul indult. Mindössze azért, mert kiderült, hogy Gábornak nagyon zsúfolt a programja, illetve, hogy mi nem vagyunk “igazi” résztvevői a Kecskésék rendezvényének. De végül minden kialakult, bekapcsolódtunk Gábor tánckurzusába, megtanultunk három új táncot: La Volta, Allegrezza d’Amore, Bianco Fiore, illetve csiszoltuk a régieket. Hálából a gálaműsoron bemutattunk egy Branle‑műsort a nehezebbekből a Kecskés együttes ruháiban.

Egyébként nagyon jó szállásunk és kajánk volt egy ifjúsági központ üdülőjében. A hét fáradalmait inkább az éjszakába nyúló pingpong-mérkőzések, bajnokságok képezték. A gondnokkal nagyon jól összebarátkoztunk, hívott, hogy menjünk télen is.

1995. augusztus 25. Illyefalva

Angol nyelvtáboron belül tartottunk reneszánsz estet (Zsuzsa, Csubi), erre beöltöztünk ruhákba, mint Anglia királya és királynője (VIII. Henrik és valamelyik felesége). A gyermekeknek is be kellett öltözni: a meglevő ruháikat úgy alakítani, kombinálni, hogy a hangulatot idézze. Megtanítottuk a Plébánost, a Pavane‑t. A táncháznak akkora sikere volt, hogy két nap múlva meg kellett ismételnünk (a nagyobb gyermekekkel, kérésükre). Ekkor tanítottunk még Allemande‑ot, Bourgogne‑t. Elénekeltük és lefordítottuk a Pastime‑ot is.

1995. augusztus 31. Szováta

Szovátán a magyartanároknak rendezett továbbképzőn vettünk részt, mint a reneszánsz nap illusztrációi. Nem volt keretük arra, hogy négynél több embert fogadjanak, a végén csak hárman voltunk: Zsuzsa, Pistike, Csubi. Most táncoltunk először kazetofon által szolgáltatott zenére. A műsor felépítése a következő volt: először az Amaryllis névről beszéltünk, aztán a ruháinkról, majd általában a táncokról. Ezen kívül az egyes táncok előtt is elmondtuk róluk a fontosabb dolgokat (ki kinek dedikálja, milyen szonettet ír hozzá stb.), hogy mire figyeljenek, miközben nézik. Mivel csak hárman voltunk, egypáras táncokból kellett összeállítani az előadást, úgy, hogy közben az urakat váltogattuk. Először Csubi táncolt Bassa Pompiliát és Canariót, majd Pistike Lucretiát és So ben‑t. Ezután – mivel nem dőlt el a “viadal” – Leoncellót táncoltunk. Nagy sikere volt ennek a táncnak, mindenki érezte, milyen sok játék van benne. Az olasz táncok után áttértünk a franciákra, táncoltunk Allemande‑ot, Pavane–Gaillarde‑ot és La Voltát. A Lovas Branle‑lal mentünk át táncházba, mondván, hogy a most bemutatandó táncokhoz segítséget kérünk. Megtanítottuk a Chevaux‑t, Double‑t, Simple‑t, Gay‑t, Bourgogne‑t, Poitou‑t, Mosónőt, Petit Riense‑t, Plébánost. A szünetben elénekeltük a Greensleeves‑t, Da pacem‑et és – tekintettel a rendezvényre –, néhány Balassi‑dalt, virágéneket és kocsmadalt. Nagyon szép este volt, élmény volt a nagy érdeklődés, fegyelem, barátság a résztvevők részéről. Másnap is rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk olyan emberek részéről, akik szájából a dicséret nem üres szó.

1995. szeptember 19.

Néhányan összegyűltünk, és megbeszéltük, hogy tudunk‑e menni Nagyszakácsiba, az egyhónapos reneszánsz fesztiválra. Abban egyeztünk meg, hogy a meghívást mindenképpen elfogadjuk, és a Choreával együtt lefedjük azt az időszakot.

1995. szeptember vége

Anikó néni, Csubi, Áron, Náci táncházat tartottak a Waldorf‑os óvónéniknek, és nagy sikerük volt, kaptak érte némi “stexet” is ...

1995. október közepétől

Pistike elment katonának.

Beindultak a táncházaink, sok új résztevővel. Kiderült, hogy a termünket a Donációs Központban francia könyvtárrá alakítják, ezért még gyorsan tartottunk három táncházat.

Elkezdtük a próbákat is, elsősorban a nyáron tanult táncokat nyúztuk. Az Allegrezza bizonyult az eddigi legcikisebb táncnak, másfél hónap után sem nagyon tudjuk hibátlanul eljárni. Ehhez képest a Bianco Fiore a maga komplex, fiúkat sújtó dobogásaival felüdülés volt. Még egy kontratáncot is kibogoztunk, a Grimstock‑ot.

1995. november 26.

Kobzos Kis Tamásnak volt nagyon szép koncertje a Kétágú templomban. Utána táncházat tartottunk a Teológia konviktusában. Ezt a termet még egyszer megkaptuk a hónap folyamán. Akkor Ambrus Katiékat is elhívtuk, hogy tanítsanak néhány hasonló csángó táncot, és felváltva táncoltunk reneszánsz és csángó táncokat. Ez volt tehát az első alternatív táncház. Nagy sikerük volt a csángó táncoknak, ezért elhatároztuk, hogy máskor is rendezünk közös táncházat.

1995. december

Még tartottunk néhány próbát, az év utolsó próbája különösen jól sikerült, alig tudtuk abbahagyni.

Családi események:

1995. december 21.

Megszületett Mariék kicsi Nácija.

1995. december 30.

Julika és Tomi eljegyezkedtek.