1997. február 21–28. V. DIES MATHIAE
CORVINI
A
Mátyás‑napok megnyitója 21‑én volt 12 órakor a Mátyás‑házban. Nagyon örültünk,
hogy ismét ott lehetettünk, mint öt évvel ezelőtt. Egybekapcsoltuk a
képzőművészetis diákok kiállításának megnyitójával. Sokan eljöttek. Smaranda
Enache, Visky András és Wilfried Schreiber mondott ünnepi beszédet. Majó
Zoltán, Zsizsmann Évi, Munteanu Gabi, Haţeganu Rodica zenélt. Két tánc volt: a
Leoncello (Anikó, Zsuzsa, Csubi) és Bizzaria (Fricivel).
Délután
pedig ruhás próbát tartottunk. Megelégedéssel nyugtáztuk, hogy egy‑két hiányzó
elem kivételével mindenkinek elkészült a ruhája, és hogy nem is néz ki rosszul.
A próba közepén megérkeztek Gáborék is, és végre összepróbálhattuk élő (illetve
az utazás miatt félholt) zenével. Némi egyezkedéssel egymáshoz igazítottuk a
ritmust, és kölcsönösen elégedettek voltunk egymással.
1997. február
22.
Délelőtt
még egyszer összepróbáltuk a Monteverdit, ezúttal frissebben. Délután pedig a
helyszínen is próbáltunk, azaz a Dima stúdiótermében. A színpad éppen akkora
volt, amekkorának lennie kellett: mindhárom együttes elfért rajta. Közben
megérkeztek Profanaék is, fáradtak voltak és idegesek, mert a furulyásuk
influenza miatt az utolsó pillanatban lemondta a turnét. Majó Zoltán kértük
fel, aki szerencsére készséggel be is ugrott.
Végül
is – bár pl. a Vagabondiból is ketten alig tudtak énekelni a hűlés miatt – jól
sikerült a koncert. Teltház volt, és a végén vastapsot kaptak. A táncot kétszer
kellett eltáncolnunk. Alig hibáztunk, és akik látták, azt mondták, hogy jól
mutatott, egyszerre volt, méghozzá ritmusra.