1998. augusztus 21–23. Segesvár
Az Amaryllis nagy és
a Minium kis része pénteken érkezett Segesvárra. Ahhoz képest, hogy mennyi
ellentmondásos hír érkezett, aránylag gyorsan elszállásolódtunk. Nagy örömünkre
még délben összetalálkoztunk Historicáékkal (a továbbiakban ’MusHist’), kik már
javában idegeskedtek az aznapi koncert miatt. Mivel ebéd veszélye nem
fenyegetett, bőven volt időnk szétnézni és megállapítani, hogy Segesvár és a
fesztivál jellege semmit nem változott. Csak a szponzorok kiléte módosult,
illetve a színpad fekvése és állaga – de ez utóbbi korántsem előnyére.
A nap fénypontjának
számunkra természetesen a MusHist-koncert ígérkezett – nem csalódtunk. Sokan
összegyűltek a térre, voltak olyanok, akik emlékeztek rájuk ’96-ból.
Vacsora után moldvai
táncházat rendeztünk – magunknak. A tömeg ugyanis, egy-két illuminált elem
kivételével, előadásnak tekintette a bulit, és az egyes táncok végét szépen
megtapsolta, de egyébként semleges maradt. Néhány kitartóbb ember elment a
Phoenix-koncertre is.
Szombaton megnéztük
egy német reneszánsz együttes (La Goia Gratioza [?]) műsorát, és mindannyian
úgy vélekedtünk, hogy elég gyengék. Különösen az volt számunkra visszatetsző,
hogy középkori táncok címén még angol kontratáncot is jártak. Viszont mutatós
ruháik és külföldi voltuk miatt aránylag sikeresen szerepeltek.
Tánc-stílusukról elég idézni a 22-es c. lap beszámolójában használt kifejezést.
Ott ugyanis – nyilván jó szándékkal – mozgásuk statikus voltát dicsérik...
Délután két koncerten
is voltunk: a MusHist a Vártemplomban lépett fel, a Minium pedig a “Bástya
Színházban”. Elragadtatásunk újfent nem ismert határokat, egyre bizakodóbban
néztünk a másnapi előadás elé(be). A szervezők féltő gondoskodásának
köszöhetően ezúttal már mi is vacsoráztunk, utána pedig némi vacilla után
próbálni kezdtünk, és próbáltunk is kb. éjjel 2-ig. Ezután “néhány kitartóbb
ember” (NB. nem ugyanaz a néhány, aki péntek éjjel) sörözni ment.
Vasárnap délelőtt
szakadt az eső és mi próbáltunk. Egyre jobban nézett ki a műsor, kezdtük
sajnálni, hogy az eső miatt nem lesz belőle semmi.
A délután a szervezők
utáni rohangálással és MusHisték részéről próbaszerűséggel telt el. Kiderült,
hogy mégsem a szabad ég alatt lépünk fel, hanem egy teremben, ahol annak
állapota miatt nosztalgiázhattunk egy kicsit, a Megéneklünk Romániára
emlékezve. A tévé okult a MusHist templomi előadásán szerzett tapasztalatokból
(az utókor kedvéért: a. m. lekésték), és már fél órával a kezdés előtt ott volt
kábelestül-kamerástul-aggályostul.
Nagyon sikeres
előadás volt, utána persze “összprofilunkhoz” illően gigantikus táncház.
A tévés hölgy
részéről pedig elhangzott az év aranyköpése: nagyon ügyesek voltunk és szépen
mosolyogtunk, ahhoz képest, hogy kisebbségiek vagyunk...
Este még egy utolsót
buliztunk, ezúttal a változatosság és interkulturalitás jegyében mezőségi
táncházzal. Közben Anikó néni és Csörsz – nagy megkönnyebbülésünkre –
megváltotta a világot, ezt se kell nekünk.
Reggel érzékeny
töröksíp- és dobszóval búcsúztunk MusHistéktól...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése