Krónika - 1994 május

1994. május 1.

A visszaút már lényegesen rövidebb volt, problémamentesen jöttünk át a határon. Váradon megálltunk F. Árpiéknál, ahol nagyon finom ebédet kaptunk...

1994. május 4.

Próba. Megbeszéltük a Mátyás‑nap műsorát, úgy döntöttünk, hogy nem lépünk fel önálló műsorral, hanem házigazdák leszünk. A vásárjelenetek megszervezésével András Lórit bíztuk meg.

1994. május 5.

Táncház. Megtanítottuk a Pavane‑t, a Gaillarde egyes könnyebb részeit, a Black Nag‑et, és a Hyde Parkot. A táncházat Orendi István tartotta, Sipos Zoltán zenélt hozzá.

1994. május 10.

Próba. Megbeszéltük a Mátyás‑napokat, ott volt Lóri, aki elmesélte, hogy képzeli el a vásárt.

1994. május 11.

A szombati fellépésre próbáltunk. Úgy döntöttünk, hogy királyi udvar‑jelenetbe ágyazzuk bele a meghívott együttesek műsorát, s mi csak a szünetekben előadott táncokkal leszünk jelen. Az együtteseket hoppmester jelenti be, méghozzá reneszánsz stílust utánzó rövid versekben. Király nem lesz, hanem (egy trón segítségével) mímeljük a jelenlétét. A hoppmester az összekötő kapocs a király és az udvar (és közönség) között.

1994. május 17.

Megbeszéltük a budapesti műsort, amit módosítani kell, mert csak három pár tud menni. A váz azonban az ELTÉ‑n előadott műsor maradt.

1994. május 18.

Rájöttünk, hogy nem is olyan egyszerű. De nem adtuk fel. Megegyeztünk még egy próbában.

1994. május 19.

Hűek maradtunk önmagunkhoz: a próba nem jött össze, megegyeztünk, hogy ott, a helyszínen fogunk próbálni. (Vagy ha nem, majd az előadáson...)

1994. május 21–23. Budapest

Részt vettünk AZ EMBER MÁS című multikulturális rendezvényen. Maga az előadás jól sikerült, nem voltak bakik, mégsem oldódott fel a közönség. (Legközelebb sósavval próbálkozunk.) Kevés nézőnk volt, ez két szervezési hibának “köszönhető”. Egyrészt úgy hirdették meg, hogy erdélyi táncegyüttes lép fel, s ebből sokan népi táncra gondolhattak, másrészt pedig mi magunk is kénytelenek voltunk módosítani az előadás időpontját. (És állítólag nem kellett volna leinteni az első tapsokat – amint azt Lóri szokásos előadás utáni összetörtségével kijelentette.) A töltött káposzta viszont finom volt.