1996 - Dévai Reneszánsz Napok

1996. május 18–19. Dévai Reneszánsz Napok

Déván meglehetősen jó volt. A ferences kolostorban szálltunk meg, ott is étkeztünk. Mint kiderült, ez egy növekvő ifjúsági központ is egyben, Csaba atya (Böjthe Cs.) vezetése alatt. Néhány lelkes tanárral iskolát is működtetnek; laknak a kolostorban szórványvidéki gyermekek is, akik csak így tanulhatnak magyarul.

Kétszer léptünk fel, egyszer mazsolaként a károlyiak műsorában (ezen ott aludt a magyar nagykövet is), másnap pedig a “szívműtétet” adtuk elő, néhány tánccal (Gaillarde, Écosse, Officiel) bővítve. Ez utóbbi előadás helyszíne egy meglehetősen forró tisztás volt a vár alatt. Inkább majális mint reneszánsz hangulata volt, jobb lett volna a várban táncolni, ahol azelőtt ferences mise volt. Nagyobb bajok nélkül folyt le, bár volt egy‑két előre nem látott “elem” is az előadásban: Tomi elvesztette a szívét a párbaj előtt, meg kellett keresni a fűben, majd később nem akart leszakadni a pénzes‑tarsolya, úgy kellett lenyiszálni egy karddal (ezúttal kiderült, hogy milyen életlenek a kardjaink), illetve a zenészek lapsusa, a Lucretia legalább háromszor ért véget. Nagyon jól szórakoztunk ...

 Az utazást megszakítottuk dinnyeevéssel. Az út mentén árulták, s nem számított, hogy nincs késünk,
Tomi bicskája megfelelt a célnak.

 Vonatra várva. Nem tudtunk tétlenül ülni, leültünk a sínek mellé s énekszóval, muzsikával telt el a várakozási idő. Jókedv jellemezte az utazást is. Az egyik állomáson a mellettünk levő vonat ablakát lehúzták az ott ülő cigányok, mert látták hogy nálunk buli van.