1999. március 6. A Nagy Nap
Ez a zsúfolt, de alapjában
véve jó nap a Mátyás-házban kezdődött, hol is déli 12-kor “megnyitottuk” a VII.
Mátyás-napokat. (L. még a műsorfüzetet.) Pippidi és Sabau kivételével minden
meghívottunk eljött, és beszélt legjobb belátása szerint 5 percet, ill.
háromnegyed órát.
A MusHist és a Minium
zenélt, mi is előadtunk néhány táncot, mint a Leoncello (Csilla, Tomi, Csubi),
Allegrezza (Anikó, Csilla, Zsuzsa), Bassa Pompilia (Anikó, Csubi), Rostiboli
(Zsuzsa, Pistike), illetve Basse Danse (tutti, plusz Kunika, Ági, Kitty, Árpádka,
és mínusz Anikó, Zsuzsa).
Gyors átöltözés, rohanás, pizza, rohanás, átöltözés gyors.
A Dimában próbáltunk
még egyet a tett színhelyén. Gábor még adott néhány tanácsot, amire
valószínűtlennek tűnt, hogy ráfigyeljünk az előadáson is, de azért igyekeztünk
megjegyezni.
A délutáni előadás a
délelőtti táncokból, Monteverdiből és néhány, Itáliát idéző zeneszámból állt.
Ezt követte az opera balettkara. Furcsa volt az egész, hol élőzenére ment, hol
nem, nem volt olyan ironikus, mint amennyi visszatetszést a rendezés és kosztüm
keltett, sem Monteverdi, sem Botticelli nem talált magára benne.
Rövid de heves
táncház következett. Újabb, Isten tudja, hanyadik átöltözés. Elballagtunk – ki
csoportosan, ki egyedül – a Házba, és nekivágtunk a következő bulinak. Ami
viszont szépre és hosszúra sikeredett…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése