Krónika - 1997 március-december

1997. március 5.

Reneszánsz táncház lett volna, ha meghirdetjük. Ezt az egyet azonban elmulasztottuk, így szinte csak bennfentesek voltunk. A néhány odatévedtnek megtanítottuk a Black Nag‑et és a kardos táncot, majd néhány moldvai táncot.

1997. március 19.

Megbeszélést tartottunk a Király utcában, összegeztük a Mátyás‑napok tapasztalatait, megnéztük a fényképeket, majd átmentünk valamennyien a finn táncházba.

1997. március 22.

Csángó táncházat szerveztünk. Kolozsi Attila (Sepsiszentgyörgy) és Kiss Emőke (Csíkszereda) tartotta. Sokan eljöttek, nagyon jó hangulat volt. Tasnádi Erika énekeket is tanított.

1997. április 9.

Vegyes táncház volt a NDF termében.

1997. április 23.

Vegyes táncház volt a NDF termében, de inkább reneszánsz. Basse Danse-t, Branle d’Écosse-t, Branle Charlotte-ot, Ördögöt stb. tanítottunk. Utána próbáltunk a Szentgyörgy‑Napokra.

1997. április 25–27. SZENTGYÖRGY‑NAPOK

Pénteken, április 25-én reggel érkeztünk Szentgyörgyre, és az elszállásolás után elmentünk terepszemlét tartani és próbálni. Ezúttal Náciék szentgyörgyi együttese zenélt nekünk, a Codex, az alkalomra kibővítve: ott volt még Hanke Kati, Deák Endre és a csíkszeredai együttesből a vonósok. Összepróbáltuk a táncokat a zenével. Nagy örömünkre Mari beállt Anikó helyett (aki nem tudott eljönni), így megmaradhattunk az eredeti elképzelés mellett.

Délután 7-kor volt az előadás a Park szálló Bunker nevű pincéjében. Noha egyidőben rengeteg tevékenység zajlott, sokan eljöttek. Szerencsére az előadást érdemes volt megtekinteni: ilyen jó zenénk talán még soha nem volt, hallatszott, hogy szakemberekből áll a zenekar. Mi sem tévesztettünk a táncokban, pedig volt néhány rizikótényező: a kardos táncot ezúttal két lány és két fiú járta, a terem túl alacsony volt, és folyton beleakadt a kardunk a gerendákba, elég sötét volt (ezért inkább reneszánsz árnyjáték lett az előadásból ...) De sikerünk volt, és még mi is meg voltunk elégedve magunkkal.

Utána táncházat tartottunk. Azon is sokan maradtak, nagyon jó hangulat volt, csak mi voltunk már rettenetesen fáradtak. Branle-okat tanítottunk, mert egyébre nem lett volna hely. Nagy örömmel hallottuk, hogy a Szentgyörgy-pince tulajdonosa meghívott bennünket vacsorázni, és ösztönünk nem csalt: fejedelmi vacsora volt ...

Másnap nem volt semmilyen szereplésünk, így ki-ki élvezhette a Szent György-napi műsorokat. Volt is mit, mindenütt történt valami, aki élt és mozgott, kint volt az utcán. Este Ottónál felköszöntöttük Anikót, rengeteg tortát ettünk, és több ízben nevetőgörcsöt kaptunk.

Vasárnap reggel 10-től pedig reneszánsz vásárt rendeztünk. Mariék csapata agyagból dukátot is készített, be lehetett váltani, mert a vásárban nem fogadtak el mai pénzt. Nagy sikere volt a dukátnak, nagy volt a “valutaforgalom”. Mi is bekapcsolódtunk a játékokkal: volt a diótörő, a “liktaláló” (elnevezése: © Frici), a Leonardo da Vinci-féle szárnyak, amelyekkel repülni lehetett, volt szerencsekerék és vásári komédia, tánc, visítás és licitálás.

Vasárnap este/éjjel jöttünk haza.

1997. április 30.

Próbáltunk az udvarhelyi fellépésre.

1997. május 1.

A zenészek próbáltak.

1997. május 2.

A zenészek már megint próbáltak.

1997. május 3. TAVASZI NAPOK – UDVARHELY

Mint a helyszínen kiderült, a Tavaszi Napok különféle cégek nemzetközi (csúcs)találkozója (értsd: magyarországiak is voltak) kiállítással egybekötve. Ennek a záróműsorában kellett félórás műsorral fellépnünk közvetlenül a polgármester búcsúszavai után és a svédasztal előtt.

A zenét ezúttal önerőből oldottuk meg (A Juvenalisnak ugyanis kb. ugyanakkor volt a kolozsvári fellépése ...), Rodi, Gabi és Évi zenélt. Három pár vett részt (Anikó, Kuni, Zsuzsa, Pistike, Árpi, Csubi), egypárasokat és kontratáncokat mutattunk be.

A hallgatóság (öltönyös, aktatáskás úriemberek) nem volt kimondottan az, akinek mi táncolni szoktunk, és egyáltalán az, akinek különösebben életeleme a kultúra, de azért szemmel láthatólag jól tűrték, és amennyire eleganciájuk megengedte, meg is tapsolták. De jó volt a kaja, és sokat énekeltünk. Hajnalban érkeztünk meg, eléggé megviselten.

1997. május 14.

Megbeszélést tartottunk, ahol majdnem mindenki ott volt. Eldöntöttük, hogy nem megyünk Csíkszeredába, mert a Monteverdit nem tudjuk bemutatni, és egyéb új táncunk nincs, tehát kár megismételni a tavalyit. Azt is megbeszéltük, hogyan fogunk ezentúl dolgozni. Sajnos, sokan nem tudnak rendszeresen járni a próbákra, mert a munkahelyük, ill. ennek megváltoztatása egyszerűen nem hagy időt erre. Azok viszont (Kuni, Árpi) otthon fognak próbálni, mikor idejük engedi, és időnként bemutatják a csapatnak, hogy haladnak. A fellépések műsorát pedig az határozza meg, hogy éppen ki tud elmenni. Elvileg már három ember is színvonalas műsort tud produkálni, ha előtte dolgozik.

1997. május 18.

A Talentum-házban dolgoztunk négyen. Alapos bemelegítőt tartottunk, és a So Ben-en dolgoztunk. Két óra alatt sokat haladtunk, de szükség is volt erre az érzésre.

1997. május 21.

Megtartottuk az év utolsó táncházát. Volt Pavane, Petit Riense, Branle Double stb. és a szokásos csángó táncok. Ez még vegyes táncház volt, de megegyeztünk, hogy jövőre, ha lesz még táncház, akkor nem keverjük többé.

1997. május 25.

A NDF termében dolgoztunk ötön. Elpróbáltuk még néhányszor a So bent, és rátértünk a Bianco Fiore-ra, amit végig meg is tanultunk.

1997. május 31.

A Talentum-házban dolgoztunk néhányan. A Leoncellót próbáltuk.

1997. június 7.

A Talentum-házban találkoztunk. Megbeszéltük a Primaverával közös vásárhelyi fellépést. Megnéztük a Krónikát.

1997. június 10. Marosvásárhely, Vár-Napok

Előző napon találkoztunk a Primaverával, és tartottunk egy közös próbát. Megbeszéltük, hogy sajnos nem tudunk egyetlen táncot sem eljárni közösen, mert nem egyezik a zene, illetve koreográfia. Ez egyben eléggé mérsékelte azt a nézetet, mi szerint mi, az Amaryllis a Gábor által tőlük ellopott koreográfiákat táncolnánk. Kölcsönös bókokat mondtunk egymásnak, de igazán nem sikerült összemelegedni – teljesen más a két társaság.

Másnap odautaztunk vonattal, a Primavera már ott volt, és pillanatok alatt beöltöztünk. Szerencsére minden megkésett a műsorban, így nem késtük le a saját előadásunkat.

A várban felállított színpadon táncoltunk, elég mostoha körülmények között. Ráadásul előtte rock-koncert volt, és ennek megfelelő közönség. Mi élőzenére táncoltunk, a Primavera szalagról, és nekik egy egybedolgozott látványos koreográfiájuk volt. Viszont a mozgásuk nem valami rendkívüli, inkább a ruhák és a látvány viszi fel a “dolgot”.

Mi a szokásos kevés páras műsorunkat mutattuk be (Zelmi, Kuni, Zsuzsa, Árpádka, Csubi, Áron; Rodi, Gabi, Puszti + Rostiboli, Leoncello, Basse Danse, Bassa Pompilia, Black Nag stb.)

Másnap még kaptunk egy ebédet, és hazajöttünk. Este megpróbáltunk bulizni egyet, és megnéztük a Primavera fényképalbumát.

1997. július–augusztus

Nem találkoztunk. Néhányan voltak közülünk a csíkszeredai fesztiválon, de csak mint nézők. Viszont tartottak táncházat, aminek nagy sikere volt.

1997. augusztus 27. Családi események

Csubi elutazott New York-ba egy egy(-két) éves öszöndíjra. Előtte elbúcsúzott az Amaryllistől és vice versa. Tomi bejutott Budapestre a Nyomdaipari Főiskolára, oda, ahol Árpádka már 3. éves. Frici sikeresen felvételizett MA-ra.

1997. szeptember 17.

Kuniéknál megnéztük az Arnold által tervezett szabadidőközpontot, álmodoztunk egy kicsit, és sokféle reményünknek adtunk hangot.

1997. szeptember 19.

Próbáltunk somlyói előadásra a Talentum-házban.

1997. szeptember 26.

Próba a somlyói fellépésre.

1997. szeptember 27–28. Szilágysomlyó – Báthory Napok

Somlyón igazán sikeresek voltunk. Délelőtt Anikó néni és Zelmi zeneoviztak, és elszállásolodtunk. Ebéd után megérkeztek Endréék is, és némi huzavona és szervezési gondok után nekikezdtünk próbálni. Kölcsönösen elégedettek voltunk egymással, így hamar vége lett.

Az előadás a kultúrházban zajlott. Hangulatos kis műsorunk lett megint, a szokásos egy sima egy nádli-elv szerint összeállítva: egy zene, egy tánc. Itt még nem jártunk, tehát mindenképpen jól jött az, hogy Endre bekonferált minden egyes darabot.

A mi műsorunk a szereplők (Tomi, Julika, Zelmi, Zsuzsa) függvényében alakult: Rostiboli, Bassa Pompilia, Basse Danse, Leoncello, Bizzaria, Plébános. Nagy – szűnni nem akaró – tapsot kaptunk, ezért megismételtük a Basse Danse-t.

1997. október 3.

Mivel csak hárman voltunk (Zelmi, Anikó, Zsuzsa), elővettük az Allegrezza d’Amore-t és – Isten tudja, hanyadszorra – megtanultuk. Csakhogy most azt mondtuk, hogy nem hagyjuk ennyiben, hanem Enyeden be is mutatjuk. (Aztán mégsem mutattuk be ... – Krónikás, 1998. júl. 10.) Anikó nénivel beszélgettünk az enyedi útról.

1997. október 17–19. Enyed

Mivel ezen a rendezvényen a krónikás nem vett részt, és fél éve hiába várja a beszámolót, kénytelen lesz önerőből emlékezni. Ezúttal egy rendhagyó műsort sikerült összeállítaniuk Amarylliszéknek: egyetlen ember volt beöltözve, a többiek amolyan “mai gyerekek”. A reneszánsz hölgy fokozatosan “megfertőzi” a többieket, akik átmennek reneszánszba, és onnan már minden(ki) megy a maga útján... (Előnye: egy ember cipel ruhát magával.)

Állítólag nagy siker volt, mindenki vadul dekódolta a rendezésbe rejtett üzeneteket. A rendhagyást csak az enyedi bor törte meg a maga konstans finomságával.

1997. november 7. Próba

Próbáltuk az Allegrezzát. Utána megbeszéltük, mi lesz a táncházban.

1997. november 12. Táncház

Annak ellenére, hogy a nyáron úgy döntöttünk, hogy nem lesz az idén táncház, mégis nekivágtunk:
Ugyanis mindannyian azt tapasztaltuk, hogy van rá igény, gyakran megállítottak az utcán, és kérdezték, hogy mikor indul újra a táncház.
A táncház végül számunkra is érdekes volt, mert voltak egészen új Branle-ok, Anikó “kibogozásában”: Pinaget, Pois. Sokan voltak, Rodi, Gabi és Évi zenélt, Anikó és Zsuzsa tanított.

1997. november 19. AZ ELSŐ AMARYLLIS-TALÁLKOZÁSOK
Daróczi Anikó tartott előadást a flamand misztikusokról. Nagyon sokan eljöttek, jól sikerült, családias hangulat volt.

1997. november 21.

Néhány félreértés és félreszervezés után ismét összejött a próba. Kiderült, hogy kik azok, akik a Choreából szívesen jönnének és komolyan gondolják, hárman voltak: Darvasi Kitty, Varga Ági és Fülöp Csilla. Velük tanultuk meg a Contrapassót, mert ez látszott olyan táncnak, amelyikben nem számítanak a nemek.

1997. november 28.

Összeállítottuk a vásárhelyi műsort, mert nagyjából látszott, hogy kik jönnek végül is. Erra az alkalomra átírtuk 8 emberre a Bizzariát, és nagyon jól nézett ki.

1997. december 5.

Még egy utolsót próbáltunk, a zenészekkel együtt.

1997. december 6. MAROSVÁSÁRHELY

Délelőtt utaztunk le Vásárhelyre, elég hosszasan, de problémamente-sen, és ez alkalommal teljesen elteltünk édességgel, merthogy Mikulás.

Elég hamar összetalálkoztunk a szervezővel, és részt vettünk egy fotókiállítás közönségdíj-akciójában, ami szemmel láthatólag mindenki lelkivilágának jót tett, merthogy művészet.

Utána elmentünk a Bernády-házba egy kedves kis pincehelyiségbe, merthogy ebéd. Ez után már nem sok idő maradt, el is indultunk a tett színhelyére, ami jellegét tekintve egy sportcsarnok, funkcióját tekintve viszont a magyar egyetemisták találkozó- és bulizóhelye volt.

Kellemesen fellocsolt, mosószer-illatú steril geometrikus tér fogadott, és lóhalálában próbálni kezdtünk. És összeállt. Ez lepetés volt, de jó.

Sokan összegyűltek, és szemmel láthatólag jól tolerálták a műsort. Anikó néni és Maca konferált bájos összevisszaságban, Never Ending Story-szerű felépítéssel. A műsor – zenész füllel egy agyrém [Maca] – a következő volt: Basse Danse (Kuni, Árpádka), Alegrezza (Anikó, Zelmi, Zsuzsa), Bizzaria (Csilla, Frici, Kitty, Ági, Kuni, Árpádka, Zelmi, Zsuzsa), Contrapasso (Zelmi, Csilla, Ági, Kitty, Anikó, Zsuzsa), Écosse, Guerre, Pois, Mosónő, Borsószedő (tutti mínusz Anikó). Zenészek: Abigél (lant, furulya), Maca, Puszti, Évi (furulya).

Utána táncházat tarottunk, és elmondhatjuk, hogy Segesvár óta nem volt ekkora sikere a táncháznak. Egyszerűen minden tetszett, és nem akartak hazamenni, holott mi már teljesen hullák voltunk, és ez némi bakikkal is járt. Több táncot újra kellett táncolni, sőt még az éneket is ismételni kellett, ami természetesen a Greensleeves volt.

Vacsora után elváltunk, és elutaztunk a szélrózsa minden irányába...

1997. december 10. Táncház

Elég kevés embernek tartottunk ezúttal egy meglehetősen fáradt táncházat. Viszont volt tetemes csángó rész, és erre már felélénkültek az emberek.

1997. december 12. Próba

Az építészetisek meghívtak a gólyabáljukra, és arra próbáltunk összeállítani egy műsort, ami a kis létszám miatt szinte képtelenség volt.

1997. december 13. Előadás a műépítészetisek gólyabálján

Végül Anikó, Zelmi, Ági és Kitty mentek el és táncoltak néhány táncot, de nem nagyon lelkesen jöttek vissza.

1997. december 17. AMARYLLIS-TALÁLKOZÁSOK 2.
Ezúttal tehát Victoria Câmpant hívtuk meg, ez a találkozó is kedves lett.

Vége az 1997. esztendőnek ...